Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DEMETER ERVIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
4690 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar borok minősége és megbízhatósága, a borászatok helyzete mindig hűen tükrözte az ország gazdasági, polit ikai állapotát. Nincs ez másképpen ma sem. Tehát amikor a bortörvényről, a magyar borászatról beszélünk, akkor illendő számba vennünk a múltunkat, gyökereinket azért, hogy tudjuk, mi az, amire építeni tudunk. Számba célszerű venni a jelenünket annak tudatá ban, hogy a bortermelésünk a mai társadalmi viszonyainkat tükrözi, illetve hogy a társadalmi, gazdasági viszonyaink tükörképét adják ennek a területnek; továbbá mindezeknek az ismeretében tudjuk megfogalmazni jövőbeli céljainkat és a lehetőségeinket, hogy a realitások és az igényeink között maradjunk. Nézzük néhány szóban a történelmét a borászatnak és a magyar borászatnak! A magyar törzsek életében már a honfoglalást megelőző időkben is a bor nagyon fontos szerepet töltött be, mindig egészséges italként ha sználták, és a szertartásoknak is a jelképeként funkcionált. A korabeli utazók - egyes bizánci enciklopédiák feljegyzéseket már az V. századból tartalmaznak - megemlékeznek arról, hogy a magyarság nagy számú szőlőskertjeit gondozta, és a legfőbb italuk a t ej és a bor. Komolyabb szerződésekhez, megállapodásokhoz szorosan kapcsolódott a kötelezettségeket megpecsétlő boráldás, egy áldomás. A fő tanú a boráldó volt. Hérodotosz a magyarokkal rokon kultúrájú népekről, egyes bizánci feljegyzések pedig a magyarokró l írják azt, hogy a borba cseppentett vér közös megivásához kötött vérszerződés szokásait és magát ezt a szertartást, tehát a törzsek egy nemzetté válását, az egységes magyar nemzet megszületését is egy ilyen borba cseppentett vér jelentette és pecsételte meg. Nos, a szőlőre és a borra régészeti leleteink is utalnak. A Krisztus előtti I. századhoz a keltákon keresztül vezet az út, hiszen a rómaiak nemcsak karddal, hanem ekével és szőlőmetsző késsel is hódítottak. A kelta alapokon a Balatonfelvidéken és a S zerémségben különösen kedvező feltételeket találtak a szőlőkultúra kifejlesztéséhez. A sikereket bizonyítja, hogy a határtartományok bora méltó versenytársa lett az itáliai boroknak, ezért Domitianus császár a konkurenciától tartva és az itáliai szőlőbirto kos lobbi hatására Krisztus után 92ben Pannóniában megtiltotta a bortermelést, elrendelte a szőlők kiirtását - 190 esztendőt kellett várni, hogy újra tudjunk telepíteni. Ekkor Probus császár Krisztus után 282ben rendelte el a Szerémségben Tarcal és Olasz hegy lejtőin a bortermelést. Nos, a magyar borászat gyökerei három forrásból táplálkoznak. Egyrészt a magyarság magával hozott ősi belsőázsiai, kaukázusi hagyományokon alapuló szőlő- és borkultúrájából, másodsorban a Pannóniában előzőleg, tehát a honfogla lást megelőző időben, főleg a Balatonfelvidéken és mint említettem, a Szerémségben gyökeret vert gyakorlatból, ezt követően pedig a térítő szerzetesek, elsősorban bencések gondoskodtak arról, hogy Magyarországon a szőlő- és borkultúra meghonosodjon. Nézzü k meg, hogy most hol tartunk körülbelül! Inkább azt célszerű számba vennünk, hogy 13 esztendővel a rendszerváltozás után hova jutottunk. Azt látjuk, hogy kiváló családi gazdaságok, neves pincészetek vannak; a világ szinte minden táján már, ha elvétve is, d e megtalálni olyan magyar borokat, amelyek méltó módon képviselik az országot. Nézzük meg először, hogy az elmúlt években, mondjuk, a gazdasági formákban hova jutottunk, illetve tartalmi kérdésekben. Kialakultak a családi gazdaságok, legsikeresebbnek mondh atók az elmúlt 13 év rendszerváltozási folyamatában, fejlődnek, kiváló minőségű és színvonalú termékeket tudnak készíteni. Zárójelben jegyzem meg: az a folyamat, hogy a családi gazdaságokat kevésbé támogatja a jelenlegi kormány, nem tesz jót ennek, hiszen ez a húzóágazata. Kiváló és jó minőségű bort mindenhol a világon ilyen kis családi gazdaságokban és kisméretű területeken készítenek. A nagy gazdaságok területén is lényeges változás történt, végre megtörtént a privatizáció. Ez azt jelenti, hogy szinte min den nagy egykori állami gazdaság, tehát nagyüzem is megtalálta a gazdáját, a tulajdonosát, egyetlen kivétel van ez alól, talán a legjelentősebb, ez pedig a Tokaj Kereskedőház Rt., aminek a privatizációja ismereteim szerint napirenden van, de a privatizáció a többi területen a nagyüzemeknél megtörtént. El vagyunk maradva, és jelentős problémát jelent, hogy a világban számos helyen jól működő szövetkezetek, tehát a kistermelők egy olyan érdekközössége, ahol a feldolgozásra és az értékesítésre szövetkeznek,
