Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4687 Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napire ndi ajánlás szerint 1515 perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Megadom a szót Karakas Jánosnak, az MSZPképviselőcsoport vezérszónokának. KARAKAS JÁNOS , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy a mezőgazdasági bizottsági kisebbségi véleményből elhangzott és kitűnt, a szőlő- és bortermelés nagyon sok embert érint, érzelmi téma is minden magyar embernek, nem csak politikusnak. Az érzelmi kötődésünk nem véletlen, hisz a szőlő és a b or mindennapi kultúránk részévé vált, mindenki - legalábbis nagyon sok honfitársam - büszke a saját maga által előállított borra. Abban a hegyközségben, ahol elnök vagyok - a monori Strázsa Hegyközségben , az a mondás járja, hogy háromféle bor van, a jó, a még jobb és a saját. Nos, a bortörvény igazából a jóról és a még jobbról szól, hisz ezt szabályozza, és nem a saját borral foglalkozik, magyarán: az árutermelő borászatokkal, illetve az áruvá vált szőlővel és borral, azzal a tevékenységgel, amelyik kiseb bnagyobb mértékben anyagi hasznot hoz az előállítójának. Elöljáróban szeretném vázolni a magyar helyzetet. Néhány statisztikai számadat elhangzott már államtitkár úr részéről is. Mintegy 93 ezer hektár felületen termesztenek szőlőt, és az árutermelők, teh át az 500 négyzetméternél nagyobb területtel rendelkezők száma - amint azt Szanyi úr is elmondta - 120 ezer fő. Ezen a 93 ezer hektáron mintegy 3,54 millió hektoliter bort állítanak elő a termelők, aminek egy jelentős része persze saját fogyasztás, hisz m ost 3234 liter között van a fogyasztás, és ennek közel háromnegyed része saját szőlőből készült bor. Ha megnézzük a jelenlegi termelési kapacitásainkat, eredményeinket, azt látjuk, hogy igazából nem túl jók, akár a világ, akár az Unió átlagához viszonyítj uk. Míg a világ szőlőterülete is visszaesett 87 százalékra a nyolcvanaskilencvenes évek átlagához képest, ugyanez a Unióban 83, nálunk pedig 65 százalék. A bortermelésben azért technológiai előrehaladás tapasztalható a szőlőtermelők részéről. Míg a világ bortermelése 97 százalékra, az EUban ugyanez 93 százalékra csökkent, nálunk szinten maradt. Viszont az export szempontjából - ami az önfogyasztáson felüli mennyiséget jelenti - sajnos a világátlag 141 százalékához és az uniós 124 százalékhoz képest nálunk csak 40 százalék, tehát 60 százaléknyit visszaesett az exportunk, ami mutatja a szőlőtermelők és bort előállítók piaci gondjait is, hiszen ennyi bort saját piacon nem lehet értékesíteni, nem lehet fogyasztani. A szőlőtermelés és a borászat struktúrája ren dkívül sokszínű, sokrétű, hisz léteznek több száz hektáros ültetvények, léteznek középméretű ültetvények, és rengeteg félhektáros vagy az alatti területen gazdálkodó van. Ugyanez vonatkozik a borászatokra is. Elhangzott szintén Szanyi úr részéről, hogy men nyi az egyszerűsített adóraktár, és viszonylag milyen kevés az adóraktár, tehát az ezer hektónál nagyobb mennyiséget piacra dobó borászati üzem. Ez részben jó, részben rossz. Jó olyan szempontból, hogy minden egyes árutermelő borászat egyegy önálló egyéni ség, önálló karaktert ad. Ebből adódóan a piacon - ha ezt meg tudjuk jeleníteni - a kínálatot tudjuk szélesíteni. Rossz olyan szempontból, hogy a világ borászata igazából a nagy mennyiségek és megbízható minőségek felé halad. A nagy bevásárlóközpontokban a vásárló azt keresi, hogy neki milyen fajta és milyen állandó minőséget adó beszállítója van. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor a kicsik értékesítési problémái is előjöhetnek, hisz ha a magyar bor most már kinyílik az uniós tagsággal, és 25 országban sz abadon ott lesz a polcokon, akkor először is kell egy vivő bor, hogy minél több ember megismerje a magyar bor értékeit, és utána, illetve vele párhuzamosan kell az a soksok különleges minőséget adó termelői bor, amely színesíti a palettát. Egyik a másik n élkül nem megy, és különösen a másik nem mehet az egyik nélkül, tehát a nagyobb tételeket felmutatók nélkül. Úgy érzem, az új bortörvény ez utóbbit segíti elő, tehát segíti a kicsik és nagyok, de mindenképpen csak a jó bort előállítók érdekeit. Több oldalr ól is elhangzott, hogy miért kell egy őszi ülésszakon belül két törvényt benyújtani a szőlő- és borgazdálkodás kapcsán.
