Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - KARAKAS JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4688 (13.30) Kérem, azért kellett, mert az előző törvénymódosítás tulajdonképpen az uniós csatlakozás céljait szolgálta, és ez elsősorban az Unióval kapcsolatos adatszolgáltatási, ellenőrzési kötelezettségek teljesítése érdekében született meg. A határidők teljesíthetése miatt kellett ezt beterjesztenie az FVMnek. Ez az új bortörvény, amelyik most már egy új számon egy új törvény lesz, ezeket is tartalmazza, de elsősorban a nemzeti hatáskörbe tartozó területeket szabályozza, illetve a rendeleti felhatalmazás részében foglalkozik azokkal a rendeletekkel is, amelyek az uniós kötelezettségeink és egyéb, az ágazattal szembeni kötelezettségeink mara déktalan betartását és végrehajtását szolgálják. Mint várható lesz az általános vitában, érzelmi és szakmai ellentétek vannak még mindig, az új bortörvény benyújtása után is, pedig - ellentétben azzal, amit Kékkői úr mond - elég széles körű szakmai egyezte tés folyt a különböző érdekképviseletek között. Egy tény - azt tudom mondani harmadik ciklusos képviselőként, és benne élve az érdekképviseletben , hogy az utolsó egyeztetés nem történt meg a törvény kapcsán, nem volt meg a végleges visszaigazolás, a végl eges forma megküldése a HNTnek. De hadd mondjam, hogy ez az önök időszakában is, a mi időszakunkban is és a parlament gyakorlatában is nagyon sok esetben előfordul, hisz a hosszúhosszú egyeztetési eljárás végén már egyszer valamikor véget kell vetni az e gyeztetésnek, és utána át kell adni a parlamentnek, az itteni vitának a lehetőséget. Úgy érzem, hogy ez az előterjesztés erre megadja a lehetőséget, hisz azzal, hogy csak most kezdjük az általános vitát, és majdan februárban fogjuk folytatni, lehetőséget k ap a szakma és a politika is arra, hogy ezeket az egyeztetéseket végigvigye. Engedjék meg, hogy tartalmilag is szóljak néhány szót az új törvény felépítéséről, illetve az egyes, ennek kapcsán felmerült vitapontokról. Az első ilyen nagy témakör a fogalommeg határozás. Ebben egy igazi vita van, mégpedig az, hogy a borvidéki besorolásnál létezzene az a mostani előírás, amely szerint a mezőgazdaságilag hasznosított területen belül legalább 7 százalékkal kell megjelennie a szőlőtermesztésnek. Én magam is hajlok afelé, hogy ezt a 7 százalékos határt vegyük ki a törvényből, nyissuk ki a palettát, tegyük lehetővé azt, hogy olyan szőlőkataszternek megfelelő területeken is lehessen szőlőt termeszteni, amelyik ennek a célnak vagy ennek a meghatározottságnak nem tesz el eget. A másik ilyen nagy témakör maga a szőlőtermőhely, fajtahasználat, ültetvényhasználat, nyilvántartás, térinformatika kérdései. Ebben egy vita van a szakmán belül, hogy a meghatározott termőhely túlzott kiterjesztése jóe. Megint azt tudom mondani, hog y ebben meg kell egyeznie a szakmának. Én azok felé hajlanék, akik azt mondják, hogy borvidéki települési szintre nem fontos a meghatározott termőhelyet levinni, magyarán, a címkén szerepelhet a település neve, de ez ne legyen kötelezettség. A másik ilyen vitatéma a termékkategóriához rendelt mennyiségi korlát kérdése. Ezt még bővebben ki kell tárgyalni szakmai szinten is, hisz természetes dolog, hogy mindenütt a világban önkorlátozást vezettek be a szőlőtermelők annak érdekében, hogy ehhez megfelelő minősé get is tudjanak előállítani, mert egy szőlőtermés, egy szőlő esetében, ha én jól ellátom tápanyaggal, jók az időjárási viszonyok, egy bizonyos termésmennyiség után a mennyiség a minőség kárára válik, és ezt minden szőlőtermelő nemzet és szőlőtermelő tudja, hogy ezt le kell szabályozni. Ennek általában valahol a törvény egy keretet szab, ugyanakkor a helyi, hegyközségi szinteken, egyéb helyi termelői szinteken önmaguk teszik meg ezt a további önkorlátozást. Vita van még a fő bor fogalmán, ami egy új fogalom, és mutatja azt, hogy egy új kategória, hogy a területre legjellemzőbb bor az úgynevezett fő bor, hogy ez vajon csak Tokajban létezhessene vagy máshol is. Nagyon sokan vallják azt, hogy a fő bor mint történelmi kategória nagyon sok borvidékünkön létezett már évtizedekkel vagy évszázaddal ezelőtt is. Ugyanez vonatkozik az aszú fogalmára is. Aszú nemcsak Tokajban terem, hanem más területeken is, így Móron, Szekszárdon vagy a történelmi területeket nézve a most Erdélyhez tartozó Ménes területén is. Tehát ebbő l adódóan megint csak ki kell vitatni, hogy mi legyen az aszúval mint fogalomkörrel.
