Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 10 (118. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
4686 származási bizonyítványt az előző bevonásával egyidejűleg a feldolgozás helye szer int illetékes hegybíró adja ki.” Fordítsuk le hétköznapi nyelvre ennek a pontnak az értelmét. A továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány által törvényesen is ismételten 15 százalékban gyengülhetnek az eredetükben a különleges minőségű és a védett borok, vagyis a törvényes eredetrontás és az első továbbfeldolgozás alkalmából már elérheti a 30 százalékot is. Ugyanakkor a továbbfeldolgozás és az új származási bizonyítvány kiállítása még csak limitálva sincs. Gondoljunk bele, mivé válhat forgalomba ho zatal idejére a különleges minőségű bor és a védett eredetű bor elvileg államilag garantált minősége. Gyakorlatilag még meg sem jelent az eredetvédelmi szabályzat, az új törvény máris nagy kaput tár az eredetvédelmet meghiúsítók számára. Talán mondanom sem kell, hogy ezek a nagy kapuk a diszkriminációt sem nélkülözik, ugyanis bizonyos privilegizált kör kizárólagos érdekeit szolgálják. (13.20) A törvényileg tárva hagyott nagykapukkal egyidejűleg a kistermelői, családi jövedelemkiegészítő borászati vállalkozá sokat egyoldalúan, szakmailag indokolhatatlanul sújtó törvényi helyek kerültek az előttünk lévő tervezetbe. Hiszen mi másnak lehetne tekinteni a 31. § 2. pontjának rendelkezéseit? “Árutermelő borászati tevékenységet csak legalább középfokú szakirányú végze ttséggel rendelkező személy vagy ilyen alkalmazottal rendelkező vállalkozás végezhet.” Mivel az árutermelő borászati tevékenység definiálása kimaradt a törvényből, ezért értelemszerűen az árutermelő szőlőültetvényhez, vagyis minden 500 négyzetméternél nagy obb területhez kötődő borászati tevékenységre kell érteni a középfokú szakirányú végzettség követelményét. A törvény ezen pontja hiába van 2007. augusztus 1jei hatálybalépéshez kötve, ez a szigorú előírás a hároméves moratóriummal sem tartható, illetve a hatálybalépéskor több ezer pince kényszerül borászati tevékenységének feladására. Ez természetesen magával hozza a szőlőterületek műveletlenül hagyását, ami hátrányosan hat a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájára, tájképére, turizmusára, és figyelmen kívül hagyja a vidéki lakosság helyben tartására vonatkozó kormányzati és európai uniós irányvonalat. “Ez a törvényi előírás hosszabb távon a borvidék létét is veszélyezteti, mivel a borvidéki település kritériumai - az összes mezőgazdaságilag művelt terü let legalább 7 százaléka szőlőkataszterben legyen - több községünk esetében már most is veszélyben forognak.” Az utóbbi mondatokat egy kistermelői strukturáltságú borvidék hegyközségi tanácsának leveléből idéztem. Az elmondottak alapján minimálisan legaláb b az elvárható lenne, hogy a szakirányú végzettség bizonyos pincemérethez, bizonyos éves áruforgalmi nagyságrendhez kötődően kerülne előírásra. Ugyancsak a termelői jogok szűkítésével, korlátozásával találkozunk a törvényjavaslat tervezett 32. § 4. pontjáb an. Ugyanis - szemben a jelenleg hatályos bortörvénnyel - az új törvénytervezetből kimarad a termelők borminősítési jogosítványa. Ennek a termelőket illető alapvető szakmai jognak a megvonása egyébként szervesen illeszkedik az új törvénytervezet általános szellemiségéhez, amikor is a szakmai döntések egyre távolabb kerülnek a termelőhelytől. A szakmai kritikai észrevételek sorát még hosszasan lehetne folytatni, de az elmondottakból és a szakigazgatási szervezetektől vett idézetekből egyértelműsíthető, hogy a szakma elégedetlen a törvénytervezettel. Olyannyira elégedetlen, hogy általános vitára sem tartották alkalmasnak. Nem lehet véletlen, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa még csak nem is véleményezte a tervezetet. Ciceróval szólva: hallgatásuk kiáltás. A törvénytervezetnek ehhez a szakmai elutasításához társulunk mi is a FideszMagyar Polgári Szövetség frakcióján keresztül. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
