Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 8 (116. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz):
4468 nagyon lényeges az, hogy ebben a diáksport részéről a javaslatunk szerint szintén szerepelne egyegy fő. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, Fideszfrakció. SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz) : Köszön öm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Anélkül, hogy tovább indukálnám és fűteném az Arató és Gémesi képviselőtársaim között már kialakult vitát, azért néhány szóban szólni kell a nemzeti sporttanácsról mint intézményről, hiszen a sporttanácsot ér intő javaslatok ebben a vitaszakaszban kerülnek megvitatásra. A kormány, vagyis a sportkormányzat retorikája úgy szól, hogy a decentralizálás és a döntéshozatal társadalmiasítása az alap és az a fő mondanivaló, aminek mentén most egy új sporttörvény elfoga dását erőszakolják rá - sürgősséggel, természetesen - a parlamentre. A nemzeti sporttanács valahogy nem illik ebbe a koncepcióba, merthogy a nemzeti sporttanács inkább úgy tűnik, mintha egy vízfejként, egy fölösleges újabb szintként nehezedne rá az egész m agyar sporttársadalomra és a döntéshozatali mechanizmusokra. Nem világos persze az sem minden esetben, hogy hogyan fog zajlani a delegálás a nemzeti sporttanácsba. Például a nemzeti sporttanácsnak tagja a szponzorok egy képviselője. Az persze sehol nincs k ifejtve, hogy ki minősül szponzornak. Szponzor a sportba több tíz millió forintot beinvesztáló nagy, állami tulajdonú vállalat, és szponzor az a kisiparos is, aki adott esetben 50 ezer forinttal támogatja a helyi, harmadosztályú kézilabdacsapatot. Vane ez eknek egy közös érdekegyeztető fórumuk? Vane ezeknek érdekképviseleti szervük? Vagy akkor most ki fogja delegálni a szponzorok képviselőjét a nemzeti sporttanácsba? És akkor majd ennek a szponzori körnek a képviselője, mondjuk, a Magyar Olimpiai Bizottság delegáltjával egy szinten fog döntéseket hozni, illetve döntésekben részt venni a nemzeti sporttanács munkájában - azt gondolom, hogy ez nem helyes döntés, és nem helyes út, amire rálépett a sportkormányzat. Másrészt pedig ez a szisztéma kísértetiesen has onlít, tisztelt képviselőtársaim, egy részvénytársaság működésére. Jelen esetben a részvénytársaságot a magyar sporttársadalom helyettesíti, amelynek élén igazgatótanácsi elnökként ott áll a miniszter, és igazgatótanácsként pedig ott van a nemzeti sporttan ács. Mi azt gondoljuk, hogy a sport világát egy részvénytársasággal összehasonlítani és részvénytársaságként működtetni nem lehet. Éppen ezért ezt a fajta irányítási szisztémát sem tartjuk helyesnek. Másrészt pedig minden esetben arról van szó, hogy itt ma jd a források valamifajta direkt, közvetlen és egyenes ágú folyósítására fog sor kerülni az egyesületek irányába. Csak ez meg magában hordja azt a veszélyt, tisztelt képviselőtársaim, ha a sporttárcától közvetlenül sportszervezetekhez kerül direkt módon a támogatás, bizony ez odavezethet, hogy kialakul egy klientúrarendszer, ami pedig semmiképpen nem volna kívánatos, hiszen nem jó az, ha mondjuk a támogatás alapját az képezi, hogy valamely sportszervezeti vezető éppen jó viszonyban vane a miniszterrel vagy konfliktusos helyzetben áll vele. Két ajánlási pontra konkrétan is szeretnék kitérni a hátralévő időben. Ezek az 50. és a 61. ajánlási pontok. Az 50 ajánlási pontban igazából ahhoz szeretnénk hozzásegíteni a törvényalkotót, hogy ha már új törvényt hoz, kö vetkezetesen vigye végig benne a megfogalmazásokat és a kategorizálást, hiszen a törvény egy későbbi paragrafusa négy sportszövetségi típusról rendelkezik. Ehhez képest a 19. § (2) bekezdésében hármat definiál, éppen ezért az országos sportági szakszövetsé g feltüntetését mindenképpen indokoltnak tartanánk. Másrészt pedig a 61. ajánlási pontban kívánnánk rávilágítani arra, hogy az komoly veszélyeket rejt magában, ha a kis egyesületek elnyomását vagy helyzetük megnehezülését a törvény megkönnyítené, hiszen it t arról beszél a javaslat, hogy az arányosság elvének betartásával egy
