Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 8 (116. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4416 kezdeményezést azzal, hogy - idézem - ”Az alkotmánymódosítás nem szükséges, hanem célszerű. Mondhatnánk, a bizalomhiány miatt a kormány működését könnyítő eljáráshoz nem kívánunk hozzájárulni.” - mint mondta 1998. december 2án a szocialisták akkori vezérszónoka, a jelenlegi kü lügyminiszter, Kovács László, akinek korábbi minisztersége idejéből kellett volna tudnia, hogy a nemzetközi együttműködésben, ha egyszerűsítjük, gyorsítjuk a magyar kormány működését, azzal Magyarország megítélését javítjuk. A jelenlegi ellenzék új szemlél ete abban áll, hogy a biztonságpolitikát, a védelempolitikát nemzeti konszenzust igénylő politikai területnek tekinti, és az alkotmányban is megfogalmazott szövetségesi feladatainkat prioritásként kezeli. A mi felfogásunk szerint a szövetségi kötelezettség ekből adódó feladataink végrehajtása nem lehet függvénye a kormány iránti bizalmatlanságnak, vagy ami még rosszabb, nem lehet elodázni egy ilyen döntést, mint történt 1998ban egy Simicskaügyre hivatkozva. A NATOtagországok túlnyomó többségében a szövets égesi felkérés, döntés gyors, határozott teljesítése érdekében a kormányok döntenek a saját fegyveres erőik országon belüli és külföldi alkalmazásáról, állomásoztatásáról, békefenntartói tevékenységéről, humanitárius akcióban való részvételükről. Az előbb felsorolt tevékenységi módok az alkotmányunk 19. §a (3) bekezdésének j) pontjában vannak rögzítve. A 6719. számú előterjesztés szerint, ha NATOfelkérés érkezik, a kormány gyors döntésével pár napon belül sor kerülhet a felkéréshez történő hozzájárulásra vagy elutasításra. Összefoglalva: egy kis terjedelmű, de nagy fontosságú törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek négypárti előzetes egyeztetése egy új szemléletű ellenzéki politizálást tükröz. A törvényjavaslat elfogadása után elmondhatjuk, hogy biztonság- és védelempolitikánk nemzeti konszenzust mutat, javítva Magyarország nemzetközi megítélését, hitelét. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy majd szavazatukkal támogassák az alkotmánymódosítást. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Szórv ányos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A FideszMagyar Polgári Szövetség támogatja az alkotmánymódosítást. Talán nem mindenki számára ismert, hogy miről van szó: NATOműveleteknek a parlamenti hatáskörből a kormányhatáskörbe való áthelyezéséről tárgyalunk. Miért támogatjuk a javaslatot? Először is azért, mert a NATO olyan elbizonytalanodott helyzetben van, hogy minde n olyan gesztusnak nagy jelentősége van, amikor egy NATOtagállam kifejezi elkötelezettségét a NATO mellett. Ez az elbizonytalanodás tart az iraki válság óta; mind a Pentagon, mind az európai szövetségesek részéről tapasztalható a NATO jövőjével kapcsolatb an számos bizonytalan, kérdőjeles megközelítés. Magyarország számára a NATO kulcsfontosságú intézmény, talán az elkötelezettségünk kinyilvánítása szempontjából kiváló alkalom ez az alkotmánymódosítás is, hiszen a NATO hatékonyságának a növelését célozza a NATO döntéshozatali mechanizmusának a tökéletesítése. Természetesen a leginkább akkor teszünk NATOelkötelezettségünk kinyilvánítása mellett, ha a haderőreformot, illetőleg a képességfejlesztést hasonlóan komolyan vesszük a döntéshozatali mechanizmus tökél etesítéséhez. Másodszor: a NATO működésének a logikájából is fakad, hogy támogatnunk kell ezt az alkotmánymódosítást. A kollektív védelem elvének érvényesítése nem lehetséges anélkül, hogy ilyen típusú döntéseket a kormány zat hozzon meg. Azzal, hogy Magyarország népszavazáson nyilvánította ki a NATO melletti elkötelezettségét, ezzel gyakorlatilag már megelőlegeztük ennek a döntésnek a meghozatalát. Sajnálatos módon öt évig késett ez a döntés. Ma már azonban a NATOtagság
