Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 2 (114. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS IMRE (MSZP):
4221 ugyanúgy tudja, mint én - a megyei jogú városok térsége n em támogatható sajnos ezekből a keretekből, pedig tudjuk, hogy Pécs környékén is milyen kistelepülések vannak, és Szolnok környékén is milyen fejlesztésre szoruló kistelepülések vannak. Tehát ez egy szakmai rész, hogy a kistérségeken keresztül próbálunk fe jleszteni, régiós döntések alapján, vagy pedig megpróbáljuk a megyéknél hagyni azokat a kistérségi fejlesztéseket, amire lehetőség szerint lokálisan próbálnak meg válaszokat megtalálni. Ez egy olyan jellegű szakmai vita megítélésem szerint, tisztelt képvis elő úr, hogy ha mi elfogadjuk azt, hogy jól gazdálkodnak az összességében szocialista megyei területfejlesztési tanácsok elnökei ezekkel a pénzekkel, akkor kérjük, hogy önök is legyenek toleránsak ezekkel a felvetésekkel kapcsolatosan. Köszönöm szépen. ELN ÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Toller László úr, az MSZP képviselője. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Gémesi képviselő úrnak szeretném mondani, ön keverte össze a kétféle 9,5 milliárd körüli összeget, hiszen az egyik a kistérségek fejlesztésére szánt összeg, a 9,5 milliárd változatlanul maradt; ami csökkent és átkerült az önkormányzatok általános támogatási rendszerébe (Babák Mihály: Ezt tudtuk követni.) , az a másik 9,5 vagy 9,6 milliárd, a felülről nyitott pályázati a lap, amely csökkent, de az önkormányzati szférában maradt. Így az 5 milliárd is felülről nyitott maradt. Tehát itt nem vesztettünk semmit, sőt egy kicsit nyertünk a gondolkodásban. A másik ilyen tétel a kistérségek támogatása. 178 vagy nem tudom, hány kist érség van ma Magyarországon (Sisák Imre János: 174) , 170valamennyi lesz, ha elfogadjuk a területfejlesztési törvény módosítását, szűnnek meg kistérségek és nőnek is kistérségek, leválnak, de a lényeg az, hogy abban nem értünk tartósan egyet, hogy megyékbe zártuk a fejlesztéseket, régiókba zárjuk a fejlesztéseket, és nincsen kiegyenlítő alap az országon belül. Tehát nincs az a forma és nincs az a tartalom, ami azt meg tudja mondani, hogy az Ormánság miért kerül ki egy fejlesztésből, amely az ország egyik le gelmaradottabb térsége, és egy fejlettebb kistérségre miért kerül több. Tehát ezt próbáljuk megfogalmazni, és itt egyetértünk Búsi képviselő úrral az alapkoncepció tekintetében, de akkor majd a megoldást is tessenek támogatni, amikor bejön a törvénymódosít ás! Az utolsó mondat itt az önkormányzati finanszírozáshoz. Én azért örülök, Gémesi képviselő úr, hogy amit vállaltunk, azt együtt kértük, és önnel együtt kaptuk meg a pozitív válaszokat. Azért némi toleranciát ez esetben, amikor a javaslataikat markánsan megfogadja egy kormányzat, ilyenkor elvárnánk. Az önök esetében soha nem fordult ilyen elő. (Dr. Gémesi György: Nem volt ilyen a helyzet!) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Farkas Imre úr, az MSZP képviselője. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Örülök, hogy a vitában pont akkor kerültem sorra, amikor itt a hétmegyés támogatással kapcsolatban hangzottak el érvek. Úgy érzem, ez valóban komoly elem, amit Ódor Ferenc, Becsó Zsolt, Búsi Lajos, Toller képv iselőtársam is említett. A legnagyobb problémát nem ott látom, hogy most nem a hétmegyés támogatás fog a következőkben megvalósulni, hanem ott látom a gondot, hogy amit a kormány előterjesztett a hétmegyés támogatások helyett, az rosszabb, mint a hétmegyés támogatás elve volt. (Búsi Lajos tapsol.) Mert a hétmegyés támogatás valóban nem tartalmazta az ország más területein lévő leghátrányosabb helyzetű kistérségek ügyét, de most a kormány nem ezt korrigálja, hanem behozott előterjesztésként egy teljesen zava ros megfogalmazást, amikor leghátrányosabb helyzetű térségekről beszél, ami egyébként nincs is valójában mint kategória. (Sisák Imre János: De van, 42!) Amikor mi ennek a korrigálására Jauernik képviselőtársammal javaslatot tettünk, és azt mondtuk, hogy ak kor az
