Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. december 1 (113. szám) - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP), - a napirendi pont előadója:
4113 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. é vi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Soron következik a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyé b kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája és lehetőség szerint a határozathozatal. Devánszkiné Molnár Katalin és Csákabonyi Balázs, az MSZP képviselői, valamint Eörsi Mátyás és Gusztos Péter, az SZDSZ képviselői által jegyzett önálló indítványt T/6264. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/6264/12. számokon kapták kézhez a képviselők. Megadom a szót Devánszkiné Molnár Katalin képviselő asszonynak, a napirendi pont előadój ának, tízperces időkeretben. DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Abban reménykedtem, hogy nem lesz módosító indítvány, és ma még le is tudjuk zárni ezt az ügyet, tekintettel arra, hogy ez a törvénymódosítási javaslatunk, amelyet képviselőtársaimmal közösen nyújtottunk be, igen sürgős lenne. De hát istenem, ilyen a helyzet, akkor beszéljünk most úgy, mintha gyorsan zárulna ez a dolog. A magyar társadalom az utóbbi években egyre többször t apasztalta és megdöbbenéssel szembesült azzal, hogy egyes személyek, családok különböző okokból lakásukat, otthonukat elhagyni kényszerülnek, lakásukra, ingatlanukra végrehajtást foganatosít az önálló bírósági végrehajtó. Senki sem vitatja, gondolom, hogy az ingatlanvégrehajtásra mint ultima ratióra, mint végső megoldásra szükség van, hiszen általában hatalmas tartozások és igen jelentős jogsértések vezetnek az adósok, illetve más kötelezettek kihelyezésére. A végrehajtás általában - és így természetesen a z ingatlanvégrehajtás is - a jogosult érdekei érvényesítésének eszköze, és ezen eszköz igénybevételének lehetőségét az államnak, így a magyar államnak is biztosítania kell. De azt is látnunk kell, hogy bizonyos esetekben az ingatlanvégrehajtás, a kilakol tatás megoldhatatlanul nehéz helyzetbe hozza a magánszemély adóst, kötelezettet. Elveszti a lakását, a fedelét a feje fölül, az otthonát, az utcára kényszerül. Különösen igaz ez akkor, ha a kilakoltatásra, a lakás kiürítésére télvíz idején, a legrosszabb i dőjárás közepette kerül sor. Persze, erre mondhatják, a családokat, a kiskorú gyermekeket számos törvény, például a gyermekek védelméről szóló egyéb jogszabály védi, de ne dugjuk a fejünket a homokba, mindannyian tudjuk, hogy ezen jogszabályok valós végreh ajtása számos igen jelentős akadályba ütközik. Nincs tudniillik annyi állami, önkormányzati intézmény, anyaotthon, pár hónapra menedéket nyújtó családok átmeneti otthona, egyéb szálláslehetőség, férőhely, mely elegendő lenne a más okból idekényszerültek me llett még az ingatlanvégrehajtás nyomán utcára kerülő családok, személyek ideiglenes elhelyezésére is. Télen, amikor elengedhetetlen lenne a fűtés, a megfelelő szigetelés a fejünk fölött, éppen ekkor zsúfoltak az állami és önkormányzati intézmények, így a z a család, amely ekkor kényszerül az utcára, és nincs menedéket nyújtani tudó rokona, barátja, ismerőse, olyan, aki befogadná, ez a család bizony segítség nélkül marad. Régóta küszködik e problémával a társadalom, polgármesterek, önkormányzati képviselőt estületek, más testületek, jóérzésű civilek szólaltak fel azért, hogy legalább a téli időszakban ne kerüljön sor ilyen tragikus kilakoltatásra. E felhívások, kérések teljesítése eddig
