Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BIRKÁS TIVADAR (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH FERENC (Fidesz):
3999 sincs otthon a központozás szabályaiban. Mint a rossz tanuló, aki egyszer ag godalmasan azt gondolja, hogy inkább legyen két vesszővel több, mint eggyel kevesebb, és értelemzavaró módon mindenhova vesszőt tesz, máskor meg oda se, ahova az érthetőség miatt elengedhetetlen volna. Pedig 750 éve ebben a hazában mindenki érti “a királyn őt megölni nem kell félnetek jó lesz” típusú mondatok színét és visszáját, a sportminisztert kivéve. Mi van még a nyelvhelyességi, helyesírási szöveggyűjteményben? A tervezetben nem sikerült megbirkózni a kötőszavakkal sem, az előterjesztő aggodalmas körül ményességgel bonyolítja a mondatokat, gondosan megtűzdelve sokszor oda nem illő kötőszavak tömegével. Ott már nagyobb a gond, ahol az alanyt az állítmánytól - elírás kizárva - pontosvessző választja el egymástól. Számos mondatban az elemi szabályokat felrú gva zavaros vagy magyartalan sorrendben követik egymást a szavak, szövődnek egymásba tagmondatok. Kihámozhatatlan az értelmük, ami egy jogszabály alkalmazásánál korántsem mellékes körülmény. Számos paragrafusban elképesztő a nyelvilogikai káosz. S ha vala ki azt gondolná, hogy a nyelvhelyesség más frontján jobb a helyzet, nagyon téved: az előterjesztő ott sem mulasztja el keresztre feszíteni az anyanyelvét. Például a hivataloskodás végleteivel, amelynek megfelelően a néző a sportrendezvényen “tevékenységet folytat”, a sportág meg “rendeltetésszerűen működik”, és arra törekszik, hogy “a köztartozás nélküli működése fennálljon”, míg “a szerv megvizsgálja, hogy a változás az indulási joggal való visszaélést megvalósító átruházására irányule”. Az állam pedig ug yan mit is tehet ebben a helyzetben? “Korlátozza a sport önveszélyeztető, káros megnyilvánulását.” Így bizony. (15.00) Így nem csoda, ha e törvényjavaslat precízen tudatja, hogy a fogyatékkal élő jogi státusa természetes személy, elejét véve annak, hogy bá rki megpróbálkozzék a jogi személyiségek fogyatékosságának felvetésével. Talán a szavak jelentése csak ismert az előterjesztő előtt, reménykedhetnénk. Ez sincs így, több helyen oda nem illő szó megfogalmazása szerepel a törvényjavaslatban, nyoma sincs a tö rvényszövegtől elvárható nyelvi pontosságnak. Így például, ahol az előterjesztő feltehetően azt gondolja, hogy a sportoló évente 44 napon túl is kirendelhető, azt fogalmazza a szövegbe, hogy rövidebb időre nem is rendelhető ki. Ahol a többségi állami tulaj donú gazdasági társaságok által kötött sporttámogatási, illetve szponzorálási szerződéseket akarja nyilvánvaló módon korlátozni, a szövegből minden látható igyekezet dacára megállapíthatatlan, hogy évente megfelelő jóváhagyás mellett hányszor, hány szervez ettel köthetnek 10 millió forintot meghaladó szerződést. Az eredmény épp ellenkezője a célnak. És sorolhatnánk tovább a példákat. Ehhez képest kell feltennünk a kérdést, miért tartja az előterjesztő fontosnak, hogy a tisztességes játék mellé zárójelben oda írja az angol megfelelőt is. Gondolhatnánk, eléggé kifogott rajta a magyar nyelv is, minek a lécet még magasabbra tenni. Annyi bizonyos, hogy az előterjesztő, aki más területen is nehezen állja a sarat, most egy virtuális érettségin is megbukott; nem a min iszteri posztra való érettség vizsgáján, hanem már a tizennyolc évesek kötelező közönséges érettségijén. Szégyenletes, hogy Gyurcsány miniszter úr ezt a nyelvi szintet akarja törvénybe iktatni. Fölvetődik a gondolat, hogy talán lektori igazolás nélkül az O rszággyűlés elnökének nem lenne szabad törvényt átvenni, mert a képviselőnek nem feladata a szövegtöredékek között még épen maradt gondolatok után keresgélni, mint a szegény ember a hulladéktelepen a még használható tárgyak után. Összességében azt mondhato m a törvénytervezet nyelvi szintjéről, hogy már csak emiatt is vissza kellene vonni. Jogi szempontból is kudarcként kell értékelni, ha a tárcavezetés megpróbálja a szándékait jogi formába önteni és képtelennek bizonyul rá. Jobb volna inkább hozzá se nyúlni a hatályos jogszabályhoz. Nézzük meg oktatási szempontból a sporttörvényt! Mit ígér ez a tervezet az oktatásnak, a diáksportnak? Ígéri, hogy nem lesz több pénz, sőt jóval kevesebb, mint eddig volt, és az sem biztos.
