Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mozgóképről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3950 egyetemes filmművészetnek. Kecskemét környéki képviselőként külön büszkeséggel emelem ki a kecskeméti rajzfilmstúdió eredményeit, világhírű alkotásait. Magyarország éppen ezért a kil encvenes évek elején jó esélyekkel indult a nemzetek közötti versenyben, ám sajnálatos tény, és ez minden eddigi kormányzatra egyaránt felelősséget ró, hogy ez az esély mára már erősen elkopott. Míg a velünk egy cipőben járó országok - elsőként Csehország, Lengyelország, újabban pedig Románia, Bulgária, Horvátország és Litvánia - felismerték a filmgyártásban rejlő gazdasági lehetőségeket, komoly tőkét fektettek a filmipar korszerű hátterének megteremtésében, és a többségük törvényben rendezte a filmgyártás jogszabályi hátterét, átlátható struktúrát teremtve, addig pedig mi elmulasztottuk megtenni mindezt. Ma pedig szinte az utolsó órában vagyunk, éppen ezért örülünk a mozgóképről szóló törvény tervezetének, mert ez kiindulási alapja lehet a magyar filmgyártá s struktúrájának újragondolásának. A Magyar Demokrata Fórum mindig is partner volt a magyar filmgyártás rendezett jövőképének megteremtésében. Emlékezhetnek arra, hogy bármennyire is egy összeomlott gazdaságot vett át az első szabadon választott kormány el ődeitől, bármennyire is nehéz politikai közegben kellett működnie, szinte erőn felül vállalta a filmszakma megsegítését, és kidolgozta az állami szerepvállalás módját a filmfinanszírozásban. 1992ben Mádl Ferenc köztársasági elnök úr akkori minisztersége i dején jött létre a Magyar Mozgókép Alapítvány, amelynek működéséhez akkori értékén 1,2 milliárd forintot rendelt a kormányzat. Erőfeszítéseinkre jellemző, hogy ez az összeg tíz esztendeig, 2002ig nem növekedett, hanem változatlan maradt. Az alapítványi se gítség esetlegességét jogszabályokban rendeztük, és már tíz évvel ezelőtt elkezdődött a mozgóképről szóló törvény előkészítése. Ez a folyamat azonban elakadt, a politikai és szakmai érdekellentéteknek kiszolgáltatott filmgyártás pedig ma már elavult, verse nyképtelen körülmények között, a vegetálás és leépülés tünetével kénytelen küzdeni a megmaradásért. Örvendetes tény, hogy a filmes szakma - megkondítva a vészharangot - egy olyan érdekérvényesítő fórumot hozott létre 2002 elején, a filmszakmai kerekasztalt , amely előkészítő terepévé vált a jelen törvényjavaslatnak, és ennek eredményeképpen a benyújtott filmtörvény a filmes szakma nagy részének a támogatását élvezi. Ám az is általánosan igaz, hogy a benyújtott törvényjavaslat számos helyen módosításra szorul , hiányos, gyakran homályban hagy és nem tisztáz lényegi kérdéseket. A legnagyobb problémájának pedig azt tartjuk, hogy bár átláthatóbb viszonyokat teremt, mégis rögzíti a jelenleg létező struktúrát, nem történik meg az a koncepcióváltás, amely előfeltétel e a magyar filmgyártás hosszú távú és sikeres működésének. A Magyar Demokrata Fórum szerint éppen ezért szükséges kidolgozni egy szakmai és politikai konszenzuson alapuló nemzeti filmstratégiát, amely kiegyensúlyozott struktúrát alakít ki a hazai filmiparb an, és amely megalapozott jövőképpel, hosszú távra rendezi a magyar filmgyártás kívánatos helyzetét. Konszenzusról, egyeztetésen alapuló megállapodásról beszélek, mert féltem a filmes szakmát a négyéves ciklusoktól, a kormányváltások okozta kiszolgáltatott ságtól, bizonytalanságtól. Véleményünk szerint a kiegyensúlyozott struktúra három alappillére a következő részekből áll: a hazai gyártású filmek, tehát az állami dotáció, a megrendelésre készülő filmek, tehát a külföldi bérmunka, és az ezt szolgáló korszer ű háttér, az infrastruktúra. (11.30) Ha ezek közül bármelyik hiányzik, felborul az egyensúly, és ez hosszú távon a magyar filmszakma folyamatos hanyatlásához vezethet. A törvényjavaslat ebben a formában sajnos ezt is magában hordozza. Ugyan rendezi a filmf inanszírozás állami feladatkörét, a jelenleginél átláthatóbb viszonyokat kíván teremteni, és adókedvezmények révén serkenteni kívánja a filmiparba befektetni szándékozókat és a külföldi filmes cégeket a magyarországi forgatásokra, de ez kevés. A törvényalk otó érezhetően megmaradt a paternalista állam szemléleténél, és ezt a gyakorlatot, úgy tűnik, folytatni kívánja, hiszen évente különféle csatornákon át szétoszt egy bizonyos pénzösszeget, amelyből elkészül egy bizonyos számú film, és úgy véli, hogy az álla m feladata itt
