Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 26 (112. szám) - Az ülésnap megnyitása - A mozgóképről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3938 ingatlanpiaci érdekek. Azzal érveltem, ha ez a felelőtlen pusztítás így megy tovább, a filmtörvénynek már nem lesz mit védelmeznie, egyszerűe n eltűnik a magyar film gyártóbázisa. Ígéreteket ismét kaptam, sőt Magyar Bálint akkori minisztersége idején ki is alakultak egy lehetséges mozgóképtörvény körvonalai. 1998 tavaszán a választások körüli politikai csatározások azonban ismét szertefoszlatták a reményeinket. 1998 őszén a kulturális miniszter ismételten megígérte a filmtörvény kidolgozását. El is készült egy tervezet, ami azonban a filmszakmai szervezetek túlnyomó többségének éles ellenállásába ütközött. Így hát ez a tervezet is lekerült a napi rendről. E röpke történeti áttekintés kapcsán nem kívánok senkit oktalanul megvádolni, az ilyesmi különben sem szokásom. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy a több mint tízesztendős késlekedés miatt bennünket, magyar törvényhozókat is átháríthatatlan fele lősség terhel. Sajnálatos tényként kell megállapítanom továbbá, hogy ez az oktalan késlekedés szinte fölmérhetetlen károkat és veszteségeket okozott a magyar filmművészet és filmgyártás valamennyi ágazatában és intézményében. Ismerjük a veszteségekre vonat kozó adatokat, de nem akarok senkit statisztikai részletekkel untatni, ezért néhány szikár tőmondatban jelezném a látlelet jellemző elemeit. A stúdiók, az alkotóműhelyek jelentős hányada felmorzsolódott. Azok az alkotóközösségek és szellemi műhelyek, amely ek a mostoha körülmények ellenére is igyekeztek megmaradni, a lét és a nemlét határán tengődnek. A filmgyártó bázis mennyiségi és minőségi teljesítőképessége a töredékére zsugorodott. A filmgyártás állami támogatása tíz év alatt reálértékben a tizedére csö kkent. A filmvetítésekre alkalmas mozihálózat közel háromnegyed része ma már nem üzemel. A magyar filmek nézettsége tíz év alatt a felére esett vissza. Számomra talán még e lesújtó adatoknál is fájdalmasabbak azok a gyötrelmes folyamatok, amelyek az emberi lelkek mélyén, a filmalkotással foglalkozó művészek, valamint a filmgyártásban és a forgalmazásban dolgozó szakemberek lelkében zajlódtak. E folyamatok lélekroncsoló hatásának ismertetésétől most szintén eltekintek, hiszen az efféle elemzés távol esne a t örvényhozás műfajától. Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen előzmények után és ilyen körülmények között érkeztünk el tavaly a negyedik parlamenti ciklus kezdetéhez. A mozgóképtörvény megalkotására vonatkozó ígéret benne volt a Magyar Szocialista Párt választás i programjában és a szocialistaliberális kormány programjában is. Őszintén szólva, mégis óvatosan kérdeztem meg előbb Görgey Gábor, majd Hiller István miniszter uraktól: vajon lesze végrevalahára filmtörvény? Mindketten határozott igennel válaszoltak. E zt az ígéretet Medgyessy Péter miniszterelnök úr ez év elején a Magyar Játékfilmszemle nyitó napján nem csupán ünnepélyesen megerősítette, hanem további határozott ígéretekkel ki is bővítette. (10.30) Akkor és ott hangzott el először a széles szakmai nyilv ánosság előtt, hogy a kormány az eddigiekhez képest jelentős mértékben növelni kívánja a mozgóképszakma állami támogatását. Jövőre 1,5 milliárd forinttal, 2005ben újabb 1,5 milliárd forinttal, azt követően pedig további 2 milliárd forinttal növekszik a tá mogatás mértéke, így a jövőben évente mintegy 10 milliárd forintot fordít az állam közpénzekből erre a célra. Medgyessy Péter azt is határozottan leszögezte, hogy sem az állam, sem a kormány semmilyen formában és semmilyen mértékben nem kíván beleavatkozni az alkotási folyamatokba, semmilyen módon nem kívánja korlátozni a filmalkotók szabadságát. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a jelentős mértékben megnövelt állami támogatások szakszerű és demokratikus elosztása fokozott felelősséggel jár, emiatt az ed digieknél sokkal szigorúbban kell ellenőrizni a közpénzek célszerű, hatékony és törvényes felhasználását. Ott voltam, tehát tanúsíthatom, hogy a miniszterelnök úr eme bejelentéseit a mozgóképszakma bizakodva és várakozással vette tudomásul. Filmes kollégái mmal, régi barátaimmal mindössze azon meditáltunk, vajon időben jöhete még ez a mentőakció, vagy már kifutottunk az időből, és bizonyos veszteségek és roncsolódások immár
