Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
378 Az okok között szerepelt, hogy a világ gazdasági folyamatokat, amelyek a magyar gazdaságot jelentős mértékben befolyásolják, nagyon kétes pontossággal lehet csak prognosztizálni, és ennek hiányában a kétéves tervek realitása igen szerény. Tessék csak megnézni a jelenlegi kormány hivatalból opti mista hazai prognózisainak negyedévről negyedévre történő romlását vagy a gazdaságkutató intézetek minimális stabilitást mutató hazai és külföldi előrejelzéseit. Elmondhatjuk ugyanezt a legnagyobb külföldi intézetek várakozásaival kapcsolatban is. Ma minde nki ezt tekinti mentségének. A mindhárom világgazdasági régióra kiterjedő recesszió 2001 után 2002ben sem enyhült jelentősen; körülbelül azonos szinten maradt. 2002ben a minket leginkább befolyásoló EU 0,7 százalékkal alacsonyabb, az USA 2,1 százalékkal magasabb növekedést mutatott, és Japán a 2001. évi 0,4 százalékos csökkenéssel szemben minimális, 0,3 százalékos növekedést ért el. Összességében az OECD növekedése 1 százalékról 1,8 százalékra emelkedett. A követett gazdaságpolitikának a külföldi és hazai tényezők, a makrogazdasági mutatók alakulása következtében enyhe kiigazítására lett volna szükség, a fogyasztás irányába fordult gazdasági növekedést kínálatösztönzővé kellett volna tenni, a gazdaságélénkítésre, a versenyképesség erősítésére helyezve a ha ngsúlyt. Ezzel szemben az MSZPSZDSZkormány az előző kormány teljesítményeinek indulatos kritikája mellett az MDF szerint megalapozatlan, fedezet nélküli, önkormányzati voksszerzést célzó, túlméretezett osztogató politikába kezdett, aminek következtében m egrendült a magyar gazdaság stabilitása. Ezzel párhuzamosan 3235 ezer fővel megemelte a közszektorban dolgozók létszámát, ami egyedül bérben mintegy 100 milliárd forintos éves kiadást jelent a költségvetés számára. Ez mintegy 4,4 százalékos létszámnöveked ést eredményezett. Ennek első következményeit jól érzékelhetjük a pénzforgalmi szemléletben 9,9 százalékos 2002. évi hiányban, az állam működési költségeinek látványos emelkedésében. Az újraelosztás mértéke a 2001. évi 49,7 százalékról 53,3 százalékra emel kedett, tehát a centralizáció és az újraelosztás döbbenetes mértékben nőtt, a központi költségvetés eladósodásának 2,3 százalékos növekedéssel 54,3 százalékra történt emelkedése mellett. Az előbbi számmal kapcsolatban tavaly Bőhm András, az SZDSZ vezérszón oka a zárszámadási vitában azt állította, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának központi eleme volt az állami centralizáció, és ennek következtében az állam egésze, a társadalom egésze függő helyzetbe jutott a centralizáló államtól. Az állítás első része neh ezen megfejthető, de kérdés, hogy az adatok láttán most mi a véleménye, és mit fog mondani a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat áttanulmányozása után saját kormányáról, amely további centralizációt vetít előre; vagy talán nem is gondolta komolyan. A p énzügyminiszter úr akkori expozéjában úgy fogalmazott, hogy a központi államadósság 7720 milliárd forint - döbbenetesen nagy szám, mondta akkor , ugyanakkor regnálásuk alatt egy évvel később már ez a szám 9224 milliárdnál tart, és az idei növekmény 1504 m illiárd volt, a 2001. évi 493 milliárddal szemben. (12.20) Most az a kérdés, hogy mi a véleménye erről az államtitkár úrnak, aki a mai expozé előadója volt. Az a kérdés, vajon most jól gazdálkodike a kormány. (Dr. Veres János: Nagyon jól!) Kísért a múlt, az MSZMP válsághoz vezető gazdaságpolitikája jut újra eszünkbe. Újra elkezdődött a belső és külső eladósodás növekedése, megkezdődött és folytatódott a nemzeti termékek teljesítményfeltételek nélküli túlelosztása, a költségvetési források kellő teljesítmén yellenőrzés nélküli átadása államháztartáson kívüli szervezetek és helyi önkormányzatok számára. Olcsó dolog lenne, ha most a K&Hbrókerbotrány néven elhíresült ügyről beszélnék, de az ott történtek mindenesetre látványosan világítanak rá arra, hogy ez az út hová is vezethet. A 2002ben megindult folyamatok, a könnyelmű osztogatás következményei 2003ban látványosan felerősödtek, a sodródó MSZPSZDSZgazdaságpolitika következtében minden makrogazdasági mutató romlik, és
