Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 16 (86. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2002. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
379 a hamarosan tárgyalásra kerülő 2004. évi költségvetésben a kormány az osztogató politika következményeit, amit a lakosság eddig a jövedelmeiben kevéssé érzékelt, már 550 milliárd forint elvonás formájában a lakosságra kényszerül hárítani. Követhet természetesen egy régi, náluk jól bevált pol itikát is, nevezetesen: a külső és belső eladósodás politikájának folytatását. Megjegyzem, ez vezetett a szocializmus bukásához többek között. Az idén már nem 54,3 százalékon, hanem 60 százalék körül tartunk a GDParányos államadósság vonatkozásában, és ha ez tovább folytatódik, következményei a következő tíz esztendő gazdasági mozgásterét fogják ugyanúgy behatárolni, mint ahogy azt a rendszerváltozás első tíz évében és 19841990ben tapasztaltuk. Újra kialakulóban van az adósságcsapda. A kormány nem készít ett 2002 nyarán pótköltségvetést, holott azt az általa szorgalmazott, illetve a bevételi és kiadási oldalon bekövetkezett változások, a fejezetek közötti és fejezeteken belüli mozgások, az államháztartás alrendszereinek pozícióváltozásai szükségessé tették volna. A Magyar Demokrata Fórum ennek hiányában nem szavazta meg az úgynevezett jóléti csomagot. Természetesen az MDF támogatja a jóléti intézkedéseket, szükségesnek tartja a társadalom jólétének emelkedését, tudja, hogy itt sok a tennivaló az elkövetkeze ndő években. Erre azonban csak megfelelő fedezet mellett kerülhet sor, különben ezek a többletjövedelmek rövid idő alatt elolvadnak, és a gazdaság működési zavarai következtében a társadalom és annak egyes tagjai nehezebb helyzetbe kerülnek, mint annak elő tte voltak. Cinikus dolog lett volna tehát ezeket a megalapozatlan, költségvetési összefüggések ismerete nélkül hozott, a gazdaság kínálatösztönző élénkítését elhanyagoló intézkedéseket támogatni. Nem is tettük. Sajnos, igen rövid idő alatt igazunk lett, hiszen a szétosztott 320 milliárddal szemben most 550 milliárdot készülnek önök elvonni a lakosságtól, miközben a nemzetgazdaság a tehetetlen kormányzás mellett sodródó helyzetbe került. De végül is volte elengedő forrás ezekhez az in tézkedésekhez a kasszában? Itt megint Bőhm András képviselőtársamat, az SZDSZnek a 2001. évi zárszámadásról szóló vitában felszólaló vezérszónokát idézem. Ő 2002. szeptember 18án meglehetősen zavaros okfejtés után a következőket mondja: “A költségvetésbe n nem lehetett megtalálni azt a forrást, amire a száznapos program elígérkezett. A kasszában azonban igen, és éppen ezért, mert a bevételek tudatosan alultervezettek voltak, az inflációs ráta pedig nem valós adatokat tartalmazott.” Ez az Országgyűlés hitel es jegyzőkönyvéből való idézet természetesen. A kormánypártok soraiban - milyen meglepő - ezt a felszólalást megtapsolták, de tartunk tőle, hogy nem egészen értették meg, hogy mit mondott Bőhm András. Az MDF nem volt ennyire éles szemű, nekünk, hogy ezt és zrevegyük, több adatra lett volna szükségünk. De ha ez így volt 2002 nyarán, akkor különösen érthetetlen, hogy mi történt a magyar gazdaságban fél esztendő alatt. Ezek szerint a kormány vagy rosszul mérte fel a gazdaság helyzetét, vagy ha nem ez volt a hel yzet, akkor felelőtlenül költekezett. Így egyedül az MSZPSZDSZ rossz gazdaságpolitikájának következménye a zárszámadásban tükröződő szomorú helyzetkép. A gazdaság versenyképessége 2002 folyamán jelentősen mérséklődött, és ez folytatódik 2003ban is. A reá lbéreknek a GDP és a termelékenység emelkedését több mint háromszorosan meghaladó növekedése mellett jelentősen romlott a versenyképesség, amihez a forint árfolyamának gyors erősödése is hozzájárult. A kormány rossz költségvetési politikája nehéz helyzetet okozott a monetáris politika számára, a magas hiány ugyanis pénzteremtő, inflatorikus hatású, aminek ellensúlyozására nem sikerült megfelelő pénzpolitikát találniuk. Az előbbiek következtében az MNB nemzetközi viszonylatban igen magas kamatokat határozott meg, ami a forint kívánatosnál nagyobb erősödéséhez vezetett. Elsősorban az árfolyampolitikának köszönhetően az infláció igen kedvezően alakult, 9,2 százalékról 5,3 százalékra csökkent, ami ugyanakkor a hazai vállalkozások versenyképességének jelentős ro mlását eredményezte mind az exportban, mind a hazai piacokon az importtal szemben.
