Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 24 (110. szám) - Tóth Imre (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “A brüsszeli intelem okai, avagy fehéren-feketén a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium miniszterének agrártermelőket sújtó mulasztásairól” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH IMRE (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter:
3696 elnyerésére . De nem ez történt, és mára körvonalazódik az a kép, amely szerint 2004ben jó esélyük van a magyar gazdálkodóknak arra, hogy ne jussanak hozzá az uniós támogatáshoz, az egyszerűsített rendszer miatt jelentős termelői csoportok kiesnek a támogatás lehetős égéből, hogy az adható 30 százalékos magyar költségvetési támogatás csak adható maradhat. Mire ment el az idő, mi is történt, történik a tenderrel? A tenderbizottság megállapítása szerint a TSystems konzorcium bennfentes információk felhasználásával tette meg ajánlatát és kezdte meg a rendszer fejlesztését. Ezért a vonatkozó törvények és az eljárásrend megsértéséért, a többi pályázóval szembeni tisztességtelen előnyért kizárták a tenderből. A tender győztesének a francia Communication & Systems konzorciumo t hozták ki, amelyről viszont rövid időn belül kiderült, hogy valótlan cégadatok közlésével pályáztak, és ezzel kizárták magukat a tenderből. Ezek után öt hónapig az integrált irányításiellenőrzési rendszer tenderével érdemi dolog nem történt. Minden érin tett megdöbbenésére a korábban bennfentesség miatt kizárt TSystems konzorcium is az ajánlattevők között szerepelt most utóbb. 2003. november 14én lebonyolították a tárgyalásos eljárást, melynek végén sikerült kiválasztani az egyetlen olyan céget, amely a z integrált irányításiellenőrzési rendszer fejlesztésében óriási, európai hírű referenciával rendelkezik. Ez a HewlettPackard. Ez a világcég múlhatatlan érdemeket szerzett a lengyel igazgatási rendszer padlóra küldésében, a támogatási keret hatékony, ám eredménytelen elköltésében. Ennek következményeként a lengyelek visszafizetni kényszerültek a kapott fejlesztési PHAREtámogatást. Miniszter Úr! A tender eredményének politikai döntésével lehet, hogy csöbörből vödörbe kerültünk, és a végső eredmény valószí nűleg ugyanaz lesz, mint a lengyeleknél? ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő úr! TÓTH IMRE (Fidesz) : Ön ezzel a politikai döntéssel egyetérte, részesee? Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szé pen. A miniszter úr bizonyára írásban is megkapta a képviselő úr interpellációját. Válaszadásra megadom a szót Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak. Öné a szó, miniszter úr. DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési min iszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ami a képviselő úrnak az összevont területalapú támogatási rendszer kapcsán tett megállapításait illeti, nekem meg kell állapítanom, hogy sajnos téves következtetéseken alapulnak. Ugy anis a képviselő úr azt mondta, hogy jelentős termelői csoportok esnek ki a támogatási lehetőségből. Ennek éppen az ellenkezője igaz, hisz az egyszerűsített kifizetés az ön szóhasználata szerint lehetővé teszi, hogy olyan termelők is területalapú támogatás hoz jussanak, akik az európai sztenderd rendszerben nem kapnának támogatást, jelesül a szőlőtermelők, a zöldséggyümölcs termelők, illetve a rétlegelő gazdálkodók. A következő megállapítása az volt a képviselő úrnak, hogy az egész ágazat - lobbicsoportok kivételével - versenyhátrányba kerül. (14.30) Ez is tévedés, képviselő úr, ugyanis a támogatások elosztásában semmiféle lobbiérdek nem érvényesül. Egy szempont érvényesül, hogy az Európai Unióval Koppenhágában kötött megállapodás szerint a lehető legtöbb t ámogatást be tudjuk hozni az országba, és igazságosan szét tudjuk osztani a termelőágazatok között. Ami a késlekedésre vonatkozó megállapítást illeti, képviselő úr, az ön aggodalma akkor lenne számomra hiteles, ha a figyelemfelhívást kisgazda képviselőként is megtette volna, nemcsak fideszes képviselőként most; akkor, amikor négy év alatt az ügyben szinte semmi sem történt. (Dr. Deutsch
