Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A sportról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
3661 fórumokat rendez át, aminek nyilván akár a költségvetésben is már - mint ahogy láthattuk - következménye van? Igen, ennek a sporttörvénynek az egyik célja megítélésem szerint egy dereguláció, amit a Magyar Demokrata Fórum támogat, a szabályozás egyszerűbbé tétele, amit támogatni tudunk, és ami gyakorló sportemberként és sportve zetőként is mindenféleképpen üdvözlendő. Még egy pontja van ennek a törvénynek, ami jó folyamatokat indít el. Ez pedig az egyesületek támogatásának biztonságosabbá tétele. (15.10) Nyilván nem egy végleges állapot, hiszen ehhez sok pénz kell, de mindenesetr e egy olyan folyamatot indít el, ami az igazi műhelymunka központját, az igazi műhelymunka erőtereit erősíti meg, és indít el egy ilyen folyamatot, ami aztán végül is feltehetően hosszú távon is lehetőséget biztosít ezek újraélesztésére. És akkor itt lezár ul az a sor, amit én magam igazán ennek a törvénymódosításnak a tervezete során támogatni, illetve pozitív véleménnyel illetni tudok. Ugyanis az átfogó törvénymódosítás hiányzik ebből az anyagból. Talán az előterjesztőnek nem is volt a szándékában átfogó t örvénymódosítást az Országgyűlés asztalára letenni. Akkor pedig az a kérdésem, hogy miért kellett most, az olimpia évében, a felkészülés utolsó fázisában olyan zavarokat kelteni a különböző grémiumok között, a szakemberek között, a sportolók között, ami má r lelkileg is zavarhatja a felkészülést. Ugyanis megítélésem szerint - és a Magyar Demokrata Fórum abban lenne partner - ebben a törvényben nem láthatjuk azokat a koncepcionális, stratégiai elemeket, amelyek nélkülözhetetlenek egy ilyen törvénymódosítás el őkészítésénél és benyújtásánál. Nem látom, és a tárca elmúlt másfél éves működésében sem láttam egy olyan határozott stratégiai irány megjelölését, amire azt mondhatjuk, igen, ebben a kérdésben akár nemcsak társadalmi, hanem politikai konszenzus is elérhet ő, mert a cél az, hogy a következő generáció fizikai, egészségi állapota helyzetbe kerüljön; a cél az, hogy Magyarország a sport minél több fórumán eredményes legyen, a világversenyeken és a küzdelmek színterein; a cél az, hogy egyre több és szebb sikert h ozzunk a tradícióknak, a hagyományoknak megfelelően Magyarország sporttörténelmének. Tehát nincs egy ilyen jellegű stratégiai, koncepcionális gondolkodás, ennek következtében a meglévő módosítások nyilván értelmezési zavarokat kelthetnek, és nyilván aggoda lmat és félelmet az érintettek részéről. Így történt ez a Magyar Olimpiai Bizottság tekintetében is, hiszen az a két törvénymódosítási tervezet, amely napvilágot látott, a kezemben van, és amely tulajdonképpen magában a törvénytervezetben is értelmezési za varokat okozhatott, hiszen az első, amely széles körű társadalmi egyeztetésre volt bocsátva, mást tartalmaz az Olimpiai Bizottság tekintetében, mint a második. Sejthető ebben egy olyan szándékosság, ami a Magyar Olimpiai Bizottság mozgásterét, működési leh etőségeit, döntési jogosítványait csorbítja; egy olyan grémiumét, amely nagy tekintélyű, komoly szakmai felkészültséggel rendelkezik, tradíciók, hagyományok bírója, egy olyan köztestület, amely Magyarországon, meg merem kockáztatni, talán a legnagyobb civi l szervezet, és amely olyan szakmai felkészültséggel rendelkezik az olimpiai felkészítés tekintetében, amivel senki más ebben az országban. A két tervezet olvasása közben még egy költségvetési törvény is benyújtásra került, ami megerősített ebben a gondola tomban, és megerősítette a Magyar Demokrata Fórumnak is azt a félelmét, hogy netán más erőterek, más szándékok is, elsősorban politikai szándékok is érvényesülnek ebben az előterjesztésben. Bizonyos tekintetben megnyugtató az a megállapodástervezet és megá llapodás, amely a tegnapi nap során a Nemzeti Sportszövetség, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Sportegyesületek Országos Szövetsége részéről aláírásra került a 2004es finanszírozás tekintetében, amiben, úgy tűnik, biztosítva látszik a 2004es athéni olimp iára való felkészülés anyagi és finanszírozási háttere. De térjünk vissza a törvénymódosítás tervezetére! Tehát megítélésem szerint nem láthatók azok a stratégiai és koncepcionális erővonalak, amelyek szerint valóban egy átfogó törvénymódosítá st lehetne tárgyalni. Miért ez a sietség? Miért kell most ennek itt lenni az asztalon, ha ezt a néhány
