Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
3604 terjesztettük elő az ajánlásunk 6. pontjában a javaslatunkat, amely úgy szól, h ogy az Országgyűlés a kormánynak az Alkotmánybíróság egyetértésével előterjesztett javaslata alapján oszlathatja fel azt a helyi képviselőtestületet, amelynek működése az alkotmánnyal ellentétes. A következő jelentős pont a 9., és ide kell kapcsolnom rögt ön a 10. ajánlási pontot is, mindezek a kormány előzetes normakontrolljával kapcsolatos javaslatok, mind a két jelentős pont a kormány előzetes normakontrolljával kapcsolatos javaslatot érinti. Az alkotmánymódosító törvényjavaslatban azzal az elgondolással találkozhatunk, hogy a köztársasági elnök előzetes normakontroll jogosítványa mellett jelenjék még meg a kormány javára is, a kormány oldalán is egy hasonló jogosítvány. Az általános vitában elmondtuk részletes indokainkat, hogy ezzel miért nem értünk egy et, és én itt most a részletes vitában erről nem szeretnék beszélni. (10.10) Amit nem érintettünk részletesebben, az az ajánlás 10. pontjában Dávid Ibolya által jegyzett javaslat, amely a kormány eme előzetes normakontrollt igénylési joga mellett az Ország gyűlésnek, illetőleg állandó bizottságainak, továbbá 50 országgyűlési képviselőnek is hasonló jogot biztosítana. Ennek a témakörnek a részletes vitájában - most itt nem a szó házszabályi értelmében használtam a részletes jelzőt, hanem arról a vitáról beszé lek, ami már az általános vita kapcsán is folyt e témakörben, illetőleg az azt követő négypárti egyeztetéseken is fölmerült - a Fidesz számára egyre inkább az a szempont vált meghatározóvá, hogy a köztársasági elnök előzetes normakontrollt kérő jogával sze mben hasonló konkuráló jogosítványt senkinek sem indokolt adni. Márpedig más megoldás nem lehetséges, mert abban mindenki egyetért, hogy előzetes normakontrollt mindenképpen a törvény végső formájának megszavazása, azaz a zárószavazás után lehetne kérni, l ehetne igényelni, ilyen kérelmet előterjeszteni. Ez pedig gyakorlatilag hasonló jogosítvány lenne, mint ami a köztársasági elnököt megilleti. Ezzel elsősorban ebből az okból nem értünk egyet, és ehhez képest és erre tekintettel nem tartjuk jó megoldásnak a zt sem, ha a kormány előzetes normakontroll kérésére történő feljogosítását másokkal, akár az országgyűlési képviselők kisebbségi csoportjának a hasonló feljogosításával akarnánk ellensúlyozni. Ezért továbbra is fenntartjuk az ajánlás 9. pontjában említett javaslatunkat, hangsúlyozzuk annak fontosságát, és jelezzük, hogy az ajánlás 10. pontjában Dávid Ibolya által jegyzett módosító javaslatot nem tudjuk támogatni. Az ajánlás 14. pontjában, mint mondottam, egy olyan javaslat van, amivel nem kívánok részletes en foglalkozni, ez semmilyen tartalmi eltérést nem jelent a kormány előterjesztéséhez képest, hanem megfogalmazásbeli, megszövegezésbeli megközelítésében más, mondjuk így: stilárisan máshogy kívánja a szabályt megfogalmazni. Úgy gondolom, hogy itt, ami a b izottsági vitában elhangzott vagy még majd elhangozhat, elegendő, és a plenáris ülés tárgyalását nem kellene ezzel a témával terhelni. Ami a 1620. ajánlási pontokat illeti, ezek azok a rendelkezések az alkotmánymódosító javaslatban, amelyek magára közvetl enül az Alkotmánybíróságra vonatkoznak. Jó néhány kérdést az általános vitában ugyancsak érintettünk, ezért szíves engedelmükkel részletesebb elemzésbe csak a tekintetben bocsátkoznék, amikre eddig még nem tudtunk szót keríteni. Mindenekelőtt e módosító ja vaslatunkban fogalmazódik meg az az elképzelésünk és az a véleményünk, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörét abban a részletező leírásban, ahogy az az alkotmánymódosító javaslatban szerepel, nem tartjuk elképzelhetőnek az alkotmányba beépíteni, mert úgy gond oljuk, hogy ilyen terjedelemben részletezve a hatásköröket, szétfeszíti az alkotmány kereteit, szétfeszíti azokat az arányokat, amely arányok a szabályozás tekintetében más meghatározó jelentőségű alkotmányos szervek, illetőleg közjogi méltóságok tekinteté ben az alkotmányban a szabályozásból adódóan szerepelnek. Ráadásul a hatáskörmeghatározás mindig igen precíz megfogalmazást jelent, tehát nehezen tudunk elképzelni olyan megoldást, amely ezt a problémát az alkotmány keretein belül kezelni tudja.
