Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 19 (109. szám) - Az ülésnap megnyitása - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3598 hogyan is rendelkezett előzetesen az elbírálás szem pontrendszere. És még egyszer mondom: nem hiszem, hogy ez önmagában rábízható valamiféle központi ajánlásra, annak csak az elvszerű, vázlatszerű javaslattételi lehetőségét látom. De nagyon örülnék, ha bárki bebizonyítaná vagy példáját tudná ennek adni, csa k én ezt nehezen látom át. Szeretnék beszélni az EUszabályokkal kapcsolatban felmerült, és a sajtóban is és másutt is hosszú vita alatt álló magyar vállalkozók, illetve az EU jogán betóduló külföldi vállalkozók közti verseny problémaköréről. Az első megkö zelítésben természetesen azt mondom - azért természetesen, mert hasonlóképpen gondolkodunk ilyen ügyekben, legalábbis azok, akiknek a nevében beszélek , hogy ha egyszer az a cél, hogy legyen verseny, akkor ne találjunk ki olyasmit, amitől a történet nem l esz verseny. Ez a legegyszerűbb megközelítése. Ez azt jelenti, hogy ha versenyt várok, akkor a verseny szempontjainak megfelelő győztest engednem kell győzni, vagy pedig valami másról beszélek. A következő lehetőség, anélkül, hogy kitérnék az átláthatóság, a korrupció kérdésére, igen vagy nem, mert ez ebben a vonatkozásban nem feltétlenül hozható föl a vitában; az azonban igen, hogy az árverseny hogyan jelentkezik. Ha őszinték vagyunk, akkor a dolognak csak ott van veszélye, hogy megfelelő tőkével rendelkez ő külföldi vállalkozások egy bizonyos közbeszerzés megnyerése érdekében természetesen rendelkeznek olyan tőketartalékkal, hogy akár veszteséget is szenvedjenek, ha a céljuk az, hogy a piacra odajussanak, az adott munkát megszerezzék. Ez egy kényes kérdés, mert kétféle választ lehet adni. Egyrészt: na, de akkor a magyar vállalkozókkal mi történik a magyar piacon? Másrészt, sajnos vagy nem sajnos, ott van az a válasz, hogy de ezzel, a minőségről nem beszélek, de árban sokkal kedvezőbb módon tud a költségvetés , állami vagy önkormányzati költségvetés túlesni egy munkán. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben bármiféle értelmes, racionális mérlegelési lehetőség van a kiírók számára. A lelkiismereti probléma alól, ha ilyen egyáltalán van, az kell hogy felmentsen, hogy a legjelentősebb infrastrukturális beruházásoknál - Magyarországon ezek elsősorban az útépítések, hídépítések - nem igazán van olyan kivitelező, amely ne külföldi tulajdonban állna. Én a magam részéről nehezen tudnák ilyet felsorolni; biztos, hogy van. De önmagában az az összevetés, hogy valamelyik nagy, mamut külföldi kivitelező cég, amely jelentős tőketartalékkal rendelkezik, a székhelye szerint bejegyzett leányvállalata útján indul egy pályázaton, vagy egy olyan leányvállalata útján, amelynek a bejegyze tt székhelye Magyarországon van, nagyon nehezen tudom megtalálni azt a határvonalat, amire azt kellene mondani, hogy feladom a versenylehetőségeket valamiféle egyéb, racionális vagy kevésbé racionális megfontolás alapján. (9.40) Tehát az az érzésem, hogy o tt tartunk, oda jutottunk el, elsősorban az EUcsatlakozás küszöbén vagy napján, hogy ezzel a problémával - úgy gyakorlatias okokból, mint elméleti okokból - fel kell hagynunk; a történetben nincs más megoldás, mint a piacon való verseny érvényesülésének e ngedése, ez teszi tisztává az eljárást, és ez teszi olcsóbbá a magyar, illetve önkormányzati költségvetés számára a közbeszerzési eljárásokat. Rendkívül jó megoldásnak tartom a közbeszerzési eljárásban bizonyos esetekben a tanácsadó alkalmazását, szakértő alkalmazását. Persze a gyakorlat próbája lesz ez, de amennyiben valóban egy formális kapcsolaton kívül eső, valamiféle jogalkalmazói gyakorlat is lesz e tanácsadók köre, illetve a Közbeszerzési Tanács között, akkor ez feltétlenül alkalmas lesz a külön szab ályozott békéltetési eljáráson kívül is a közbeszerzési eljárásoknak a megnyugtató kezelésére és a felülvizsgálati eljárások számának a visszaszorítására. Tehát a magam részéről ettől sokat várok, hogy a jogszabály ezt kötelezővé teszi, ez pedig ennek a kö rnek, illetve a Közbeszerzési Tanács együttműködésének a próbája lesz, hogy viszonylag rövid időn belül egységes gyakorlat legyen, valamint a szakmai munkában komoly javulás következzék be. Néhány szót szeretnék szólni a minősített ajánlattevők köréről, ak ik mindenféle, jogszabály által megkívánt feltétellel rendelkeznek, szerepelnek ebben a körben, és csak abban a kivételes esetben kell alkalmasságukat egyéb módon bizonyítani, mint azzal, hogy e kör tagjai, ha a kiírás olyan
