Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÖRÖMI ATTILA (Fidesz):
3508 Tisztelt Ház! Több ilyen pénzügyi vetülete van a dolognak, időm lejár, engedtessék meg, hogy még egyszer aláhúzzam, hogy a törvényjavaslat megérdemli ezeknek a pénzügyi vetületeknek az alapos megvizsgálását. Bizonyos vagyok benne, hogy mind a négy parlamenti párt rendelkezi k vagy talál olyan szakembereket, akik erre begerjednek és hajlandók ezt komolyan venni, és akkor azon a sok politikai vitán túl, amin itt keresztülestünk, mert hiszen mindarra szükség volt, talán itt is egy lépést tehetünk a kívánt irányba, és akkor elérh etünk odáig, hogy én is képes lehetek megszavazni ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Körömi Attila képviselő urat illeti a szó. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én magam is a vita kezdete óta, csaknem a kezdete óta itt ülök a padsorokban, és várok a soromra, a rendes hozzászólásra. Nyilván mást fogok elmondani, mint amire készültem egy hosszú, kilencórás vita után. Nem is lenne ér telme annak sem, hogy az ember saját hozzászólásként megpróbálja összefoglalni azt, amit itt hallott, elsősorban nyilván az ellenzéki padsorokból, hiszen nagyon sokan nagyon sokféle érvet tettünk ide az előterjesztett törvényjavaslat mellett és ellene is, a környezetvédelmi szempontokat elsősorban Pap Jánostól, Illés Zoltántól hallhattuk. Nagyon hasznos hozzászólásokat tettek az ellenzék részéről, amely hozzászólások után nagy gondolkodás indult el, elsősorban Soltész Miklós képviselő úr részéről, akinek a hozzászólása után mindjárt el is indult egy kétperces vita. Ezért én magam inkább arra vállalkoznék, hogy megpróbáljam bemutatni azt, amiről talán itt ma kevés szó esett, hogy hogyan került ez a törvényjavaslat a Ház elé, hogyan fordult az elő - egyébként helyesen , hogy ilyen hosszan vitatkoztunk róla, mert ennek a hosszú vitának a megértéséhez a törvényjavaslat előkészítésének, elénk terjesztésének a körülményei is mindenképpen fontosak lehetnek. Jó tudni, hogy 2003 októberében a kormány elénk terjesztet te Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úron keresztül a 2003tól 2015ig a magyar közlekedéspolitikáról szóló H/6195. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely összefoglalóan szól a légi, a vízi, a vasúti és a közúti közlekedésről, eze k összefüggésrendszeréről, ez jelen pillanatban nincs a parlament előtt, nem vitázik róla az Országgyűlés. Még egyszer mondom, ez 2003 októberében volt, és ekkor meglepetten tapasztaltuk, hogy 2003 novemberében, egy hónappal később a kormány elénk terjeszt ette azt a törvényjavaslatot, amelyet ma vitattunk, ez pedig a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat. Logikus, mindenki számára logikus, hogy először az októberben benyújtott stratégiát kellett volna tárgyal ni, hiszen ha a kettőt összeolvassuk, vélhetően a ma tárgyalt javaslat az előbb benyújtottnak a része, azonban valamilyen oknál fogva megelőzte a stratégiát ez a most tárgyalt törvényjavaslat. Azt gondolom, ennek két oka lehet, nem kell nagyot találgatni, egyrészt a kormány szeretett volna egy marketing, píárelőterjesztést tenni, hogy elmondhassa, papírra írta, összefoglalta az előző kormányok elképzeléseit, amit ő maga is tud támogatni. Ez akár dicséretes is lehet, hiszen ezzel a törvényjavaslattal gyako rlatilag bevallotta, hogy ugyanazt az utat fogja járni, mint amit az eddigi kormányok jártak. (18.30) Sajnos - egyébként ezzel ellentétesen - a választási ígéreteit viszont nem tudja teljesíteni, a beígért 800 kilométer helyett ez a törvényjavaslat 2007 vé géig mindössze 636 kilométer megépítését tervezi. De ma az is kiderült a vitából, hogy 2005. december 31ig ebből vélhetően 101 kilométert tud megépíteni a kormány, de azt is csak igen feszített tempóban. A másik oka az lehetett, hogy ez a javaslat beelőzt e a stratégiai kérdéseket, hogy tudjuk, Csillag István miniszter úr is ultimátumot kapott a miniszterelnök úrtól, nyilván neki produkálnia kellett
