Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 18 (108. szám) - A Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3389 Először is rossz az infrastruktúránk szerkezete. Közismert, hogy Magyarországon minden út, ha nem is Rómába, de B udapestre vezet, és minden út Budapestről vezet kifelé, legalábbis a főutakra ez vonatkozik. Történelmi okokra visszavezethetően sugaras szerkezete van tehát útjainknak, és ez nagyon hátrányos. Ezen törvény végrehajtásával megkezdhetjük ezen helyzet oldásá t. (10.10) Rossz az is, hogy kevés a híd Magyarországon. Rossz az is, hogy az országos közúthálózaton belül, ami összesen mintegy 30 ezer kilométer hosszúságra tehető, nagyon alacsony a gyorsforgalmi utak aránya, alig több mint 2 százalék, az említett 633 kilométer. Rossz az is, hogy nagyon jelentős az elégtelen teherbírású és szerkezetű útjaink aránya - országos közútjaink 36 százaléka elégtelen teherbírású. Rossz az is, hogy a felületek állapota az utak több mint felénél rossz. Végül az is igen hátrányos, hogy jellemzően rengeteg a szintbeni kereszteződés. Ezeket a hiányosságokat együttesen célozta meg, ha nem is teljesen felszámolni, de jelentősen, tudatosan és módszeresen javítani az ez év március 14én meghozott, 2044/2003. számú kormányhatározatban köz zétett 15 éves program, melynek egy részét, az autópályák és az autóutak fejlesztésére vonatkozó, 2007ig terjedő kitekintéssel rendelkező részét kívánja a kormány most, az előttünk lévő törvényjavaslat útján, finanszírozási és jogszabálymódosítási részle tekkel is pontosítva, magasabb rendű jogforrásként rögzíteni. Kár, hogy mindez nem hosszú évekkel ezelőtt történt, de még mindig jobb, hogy most végre mégis sor kerül rá - jobb későn, mint soha. Lemaradásunk ugyan jelentős, de most már legalább tudjuk, hog y miként, s milyen ütemben kezdünk hozzá hátrányunk csökkentéséhez. A törvényjavaslatnak két különösen fontos aspektusa érdemel legelsősorban is kiemelést. Először is az, hogy rendelkezik a gyorsforgalmi utak tervezéséhez és építéséhez szükséges összegekrő l. Hazánk 2005ben 327 milliárd forintot, 2006ban 347 milliárd forintot, 2007ben 415 milliárd forintot fordíthat ezen célokra a központi költségvetésből, az európai uniós támogatási alapokból megkapott pénzeszközökből, illetve a magántőke bevonásából. Mi ndezt kiegészítve a törvényjavaslat által nem tartalmazott, jövő évi 197 milliárd forinttal, azt jelenti, hogy négy év alatt 1286 milliárd forintos összeg szolgálja majd a gazdasági fejlesztésünk szempontjából új, alapvető célt. Csupán az arányok érzékelte tése kedvéért megemlíteném, hogy ugyanezen célra - és a koncessziós beruházásokat nem számítva - 19922002 között, azaz tizenegy év alatt összesen 500 milliárd forintot költöttünk ugyanezen célra, olyan ötletszerű, aránytalan, rángatódzásszerű megoszlásban , ami az évenkénti 0,2294 milliárd között szabadon változott. Ennek a koncepcióváltásnak látványos eredményei lesznek az előttünk álló években. Az 1960ban indult magyarországi autópályaépítések - pontosabban akkor még autóútépítések - 43 éve során máig 633 kilométer megépült gyorsforgalmi útig jutottunk csak el; 2006 végéig, azaz három év alatt újabb 431 kilométer kerül átadásra, míg csak 2007ben 205 kilométer. Így összefoglalóan elmondhatjuk, hogy 2007. december 31ig 1290 kilométer gyorsforgalmi úthá lózattal fogunk rendelkezni; ez négy év alatt több mint a duplája lesz annak, amit eddig 43 év alatt sikerült megépítenünk. Azonban nemcsak pénz kell egy ilyen kivételesen ambiciózus fejlesztési tervhez, hanem az is, hogy a kivitelezés, a lebonyolítás az e ddigiekhez képest gördülékenyebbé váljon, válhasson. A törvényjavaslat másik legfontosabb érdeme ezért ezután az, hogy célja szerint egyszerűsíteni, meggyorsítani kívánja az építkezésekhez szükséges előkészítő munkálatok lefolytatását, különös tekintettel az engedélyezési eljárásokra és a földszerzésre, ha szükséges, a földkisajátításokra. Tudjuk, hogy eddig nemcsak a pénzhiány, de ezen eljárások irracionálisan hosszú, vontatott módja is jelentősen nehezítette a hazai közúthálózat, a hazai gyorsforgalmi köz úthálózat fejlesztését. Ennek érdekében a törvény egyrészt rögzíti, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése fontos közérdekű tevékenység, valamint hogy a nyomvonal területének megszerzése céljából kezdeményezett kisajátítási eljárás közérdeket szolgál, másrészt ebből következően a bíróság az ingatlan kisajátítását kérő fél kérelmére, bizonyos feltételek teljesülése esetén, anélkül rendelkezhet
