Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3304 hiszem, a Fidesz rossz hangnemet választott ennek az ügynek a megtárgyalásához. Azt nem lehet csinálni, hogy közös érdekre hivatkozunk, kompromisszumkészséget hangoztatunk, ugyanakkor éles politikai támadást indítunk a mai napon éppen a fővárossal szemben, mert taktikai partnereknek tűnnek bizonyos kerületek. A jövő héten nyilván a kormány fogja megkapni ezt a támadást. Ezzel persze semmi probléma nincs, mindenki olyan tárgyalási taktikát választ magának egy törvényjavaslat vitájakor, amilyet helyesnek tart, és az is nagyon szép, ha módosító javaslatok készülnek. Arra azonban szeretném felhívni a Fidesz figyelmét, vegye észre, hogy a budapesti politizálásból folyamatosan visszaszorul. Tegye fel magának azt a kérdést, hogy mi lehet ennek az oka. Ebből kiút lehet persze az együttműködés, lehetnek értelmes gondolatok, és lehet tovább folytatni ezt a harcot, alkalmi partnereknek tekintve szocialista polgármestereket is. Én azt hiszem, ez egy téves kísérletezés lesz. Mindenképpen fel kell ten ni a kérdést, hogy ez a fajta tárgyalási metódus, ez a fajta teljesen igazságtalan, igaztalan támadássorozat, ami egy késő esti órán egy ilyen típusú törvénnyel szemben elhangzik, szolgáljae Budapest érdekeit. Erre azt válaszolom, hogy nem, egyetlen budap esti érdekét sem szolgálja az, ha az ország házában ilyen típusú igaztalan vádaskodások, nyilvánvalóan politikai töltettel elhangzanak. Csak arra hívom fel a figyelmet, hogy meggyőződésem szerint ez a Fidesz érdekét sem szolgálja. Tessék végignézni a fővár osi közgyűlésben a Fidesz mandátumait, tessék végignézni a kerületek fideszes vezetését! Azt gondolom, ez az út nem lesz jó út ahhoz, hogy Budapesten megerősödjön a Fidesz a továbbiakban, de ez persze a Fidesz dolga. Amit a forrásmegosztásról el szeretnék mondani, az az, hogy a magyar önkormányzati rendszer kialakítása azon a kétségen kívül hibátlan liberális elven alapult, hogy valamennyi település közösségét illesse meg az önkormányzatiság joga. Az akkor helyes elvi alapon megszületett önkormányzati rends zer vadhajtása a kétszintű önkormányzat létrejötte Budapesten. Ma már mindenki tudja, látja, hogy ez a fajta modell a működésképtelenség határára ért, a kerületek és a főváros hatékony együttműködése még a politikai lojalitás talaján is ingatag. Nyilvánval ó érdekellentétek szabdalják a kerületek egymás közötti viszonyát és különösen a fővárossal kapcsolatos együttműködést. Az önkormányzatok működését a saját bevételeken túl elsősorban a központi források biztosítják. Ez a forrás a központi normatívák és az átengedett személyi jövedelemadók együttes összege. A dolog lényege persze az, hogy a magyar önkormányzatok megalakulásuk óta forráshiányosak. Éppen ezért sajnálatos, hogy akik rákényszerülnek arra, hogy egymással leüljenek és egyezkedjenek, azok annak a k ölcsönös biztos tudatában egyezkednek, hogy olyan forrást kell egymás közt elosztani, amely nem biztosítja egyik fél működési igényeit sem. Innentől kezdve természetszerűleg kódoltak a viták, és rettenetesen nehéz megtalálni azt a közös nevezőt, ami mellet t egyáltalán kompromisszumot lehet kötni. A másik igazi jelentős probléma, hogy még az az állítás is vizsgálatra szorulna, hogy mekkora ez a forráshiány. Az önkormányzati rendszer megalakulása óta egyetlen önkormányzati vagy kormá nyzati szerv sem volt képes rászánni magát arra, hogy tételesen számba vegye, milyen feladatokat látnak el az egyes önkormányzatok a maguk teljességében, és meghatározza ennek a forrás, vagy ha tetszik, működési szükségletét. Amíg egy ilyen vizsgálat be n em fejeződik, addig csak tapasztalati számok alapján, becslésekre tudunk hagyatkozni, és minden kerület egymással, illetve a fővárossal szemben tett állítása lehet igaz is és hamis is. Azt gondolom, hogy az önkormányzati finanszírozás reformja nem sokáig h alasztható. Mint minden nagy elosztórendszerben, a szükségtelen pazarlás és a nem finanszírozható feladat egyaránt és egy időben jelen van. Az évente politikai alkuk nyomán kiharcolt bónuszforrások csak az időszakos túlélés esélyét adják meg. A másik saját osság, amit ebből a szempontból csak a Budapesten lakók és a budapesti önkormányzatok értenek a maguk teljességében: Budapest teljes lakosságát egyfelől a kerületi önkormányzatok különkülön, másfelől a fővárosi önkormányzat egységes szempontok szerint szo lgálja ki. Mások a preferenciák, az életviszonyok. Mások a külső kerületek érdekei, és megint
