Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3305 mások a belsőké. Egyfelől meg kell szüntetni a földutakat, csatornázni kell, másfelől városrehabilitációt kell végezni, az elöregedő lakótelepek gondjait kell meg oldani, itt vannak az óvodák és az iskolák. A fővárosi önkormányzat gondolkodni köteles a főutakról, a szemétkezelésről, kórházakról és fürdőkről, színházakról és még sorolhatnám. És mindenekfölött ott van a tömegközlekedés. Évről évre leültek a budapesti önkormányzatok vezetői, hogy megállapodjanak az őket közösen megillető források elosztásáról. Évről évre mindenki kifejezi a jó szándékát, de egyben jelzi természetes elkötelezettségét, hogy mindenki elsődlegesen a saját felelősségi körére koncentrál, abba n érdekelt. A fővárosi törvény forrásmegosztási rendszere az “oszd meg és uralkodj” felségterülete, a minden irányú politikai kalandozás kísérleti laboratóriuma. Nincs politikai érdekközösség. Emlékeztetek az 1990es fővárosi önkormányzati választásokra. M indannyian emlékszünk, hogy Budapesten akkor 19 szabad demokrata polgármester volt, de soha olyan viharos forrásmegosztásra nem emlékszem, mint abban a ciklusban. Nincs politikai érdekközösség, és ez az, amit tudomásul kell venni, és valami máson kell gond olkodni. 2002ben valami történt. Minden érdekelt felismerte, kevés abban reménykedni, hogy évről évre a politikai lobbik egyirányúak maradnak. Nem lehet egy település sorsát a politikai vakszerencse forgandóságára alapozni. Az érdekeltek, akik most itt ül nek körben a patkóban, úgy határoztak, hogy a törvényalkotást hívják segítségül. Mindenki belátta, hogy az alkuk normatív szabályozással helyettesítendők. Kimondták, hogy megkezdenek egy előkészítő munkát, amelynek során modellezik a budapesti önkormányzat ok feladatait, bevételeit, meghatározzák az osztozkodás arányait. Normatív szabályozást kívántak, olyat, amely szabályozási képlet elemei évről évre konkrét számokkal kitölthetők. S ami nagyon fontos: ennek a megegyezésnek és a törvény várakozásának szelle mében soha nem látott gyorsasággal született meg a 2003as forrásmegosztás. Voltak vesztesek? Természetesen igen. Mindig is lesznek. Amíg azonban összekényszerül a huszonnégy budapesti önkormányzat, addig nincs más megoldás, mint a lehetőségek végletes kih asználása a normatív szabályozás érdekében. A parlament előtt van és döntésre vár a forrásmegosztást szabályozó törvényjavaslat. Nem tartom szükségesnek, bár fölírtam magamnak, hogy magát a törvényt ismertessem, mert ez jórészt ismertetésre került elsősorb an államtitkár úr bevezetőjében. Amire külön szeretném felhívni a figyelmet, az a könyvvizsgáló intézménye, akivel kapcsolatban a Fidesz vezérszónoka, Juhos Katalin képviselő asszony ugyan azt mondta, hogy eljárásának módja külön szabályozandó, és én ezzel nem is kívánok vitatkozni, de nagyon fontosnak tartom, hogy a forrásmegosztás normatív képletét, az adatszolgáltatást kötelező ezzel a könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni. Tehát az adatok hitelességét, az eljárás törvényességét, ha tetszik, független, küls ő szakértő fogja megvizsgálni. Elhangzott itt kritika a tekintetben, hogy miért két részletben készül a forrásmegosztás: nincs jobb megoldás. Bizonyos adatok részint a bázisadatokon, részint a várható tervszámokon alapulnak. A költségvetési koncepció és az adatszolgáltatás alapján készül el februárban a forrásmegosztási rendelet, és ennek a másik része, hogy még abban az évben június 30áig az ellenőrzés is megtörténik. (21.00) Tehát hogy a forrásmegosztással célba vett különböző számok a tényeknek mennyibe n felelnek meg. És egy újraosztás történik, amely a valóságos helyzet alapján kinek hoz, kinek visz a kerületek között, egymás között, illetve a kerületek és a főváros között. Azt gondolom, ez egy korrekt megoldás. Ez a megoldás már több éve működik, és so ha ezzel kapcsolatban észrevétel, vita nem történt. Ez a kerületek érdekét szolgálja elsősorban. Ez az egyik. Elhangzott kisebbségi véleményként, hogy miért kötelező az adatszolgáltatás. Elhangzott az az érv is, hogy miért kényszerülnek a kerületek arra, h ogy adókat vessenek ki, hogy maximálják a
