Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 17 (107. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. JUHOS KATALIN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3301 Ezzel szemben mit kaptunk ebben a törvényjavaslatban mi, képviselők a fővárosban, a fővárosi kerületekben dolgozó politikusok és a budapesti emberek egyaránt? Megkaptuk - ha szabad kicsit sarkosan fogalmaznom - Demszky Gábor ukázát, hiszen a “több pénzt az önkormányzatoknak” üres jelszava után a főváros több éve vitatott és a biztosítékok hiánya miatt elutasított helyi rendeletét emelték át ebbe a törvénytervezetbe. Azért mondtam, hogy gyáva félmegoldásnak tartom ennek a tervezetnek a benyú jtását, amelyet a Belügyminisztérium tett ide az asztalunkra, hiszen nemcsak hogy elfogadják azt a forrásmegosztási szisztémát, a fővárosi vezetés által kidolgozott irányelveket, számítási módokat, amelyeket eddig is alkalmaztak a fővárosban, hanem ezt mos t a törvény erejével a jogszabályok közé hosszú évekre, évtizedekre bebetonozzák, amennyiben a törvénytervezet módosítások nélkül kerül elfogadásra. És vajon miért gyáva, miért megalázó mindannyiunk számára, és miért alkotmányellenes ez az előterjesztés ál talában is és részleteiben is? Többen is elmondták, hangsúlyozták, és nekem is fontos elmondanom, hogy azért is, mert a hiányt osztja el. Alapja a deficitarányos számítás, amely a konkrét bevételek elosztásánál véleményem szerint illegitim, és sérti az önk ormányzatok önrendelkezési jogát éppúgy, mint a gazdálkodási szabadságát. Hiszen tudjuk, hogy a hiány elosztása ebben az esetben tulajdonképpen olyan, mintha a semmit osztogatnánk. Sokkal törvényesebb és a magyar joggyakorlattal, jogalkalmazással koherense bb megoldás lett volna egy feladat alapú, egy valóban feladat alapú normatív finanszírozás, egy olyan feladat alapú normatív finanszírozás, ahol akár a feladatok ellátásában megjelenő kettősségeket is meg lehetett volna szüntetni. Gondolok itt például arra , hogy a kerületek kötelező feladata az általános iskolát fenntartó feladata, míg például a fővároshoz tartoznak alapvetően a középiskolai feladatok, mégis keresztfinanszírozásban mindkét típusú önkormányzat fenntart ilyeneket. Másrészt azért is sé rti a jogbiztonságérzetünket - legalább is a FideszMagyar Polgári Szövetség képviselőiét, meg talán azokét az állampolgárokét is, akik itt élnek Budapesten , mert ez egy olyan jogszabály, magunk is mindannyian tudjuk, hogy vagy egy négydiplomás könyvelő vagy egy Atkári János nevű főpolgármesterhelyettes legyen a talpán, aki az útmutató nélkül benyújtott törvénytervezet számítási módjaiban, metodikájában, a viszonyszámai között kiigazodik, és akár, mondjuk, már a központi költségvetés ismeretében saját ke rületi költségvetést tud készíteni a súlyszámok és a viszonyszámok ismerete nélkül. Pedig talán éppen a törvényhozás méltósága és a jogszerű alkalmazhatóság lenne az, ami megkívánná, hogy egy átláthatóbb, világos, elvszerű, az emberek számára is érthető és ne politikailag zavaros forrásmegosztási szabályozás alakuljon végre ki. Mindannyian tudjuk, fontosnak tartjuk ugyanis, hogy átlássuk, ki és mire fordítja adóforintjainkat, és ez - ahogyan önök is fogalmaztak - az általános elvárás még erősebb helyi szint en. Itt még inkább tudni akarjuk, hogy amikor kommunális adót fizetünk, amikor iparűzési adót fizetünk, amikor parkolási díjat fizetünk, bármit, akkor azt a pénzt az önkormányzatok, a helyi vezetőink mire fordítják, miért van még mindig kátyú az utcákon, m iért kell tömött buszokon utazni, lesze játszótér vagy sem. Ez az elvárás, hogy tudjuk, lássuk, mire fordítódik a pénz, mindannyiunk számára még fontosabb, még nagyobb igény. Ha már szóba került az Alkotmánybíróság 1051. számú, 2001ben született határoza ta, akkor egy további meggondolandó felvetésem is lenne, hiszen ez a határozat és annak indokolása is utal a számítási metodika felülvizsgálati kényszerére, vagyis arra, hogy annak a számítási módnak, amit a forrásmegosztási fővárosi rendelet, illetve most már majd ez a törvénytervezet is tartalmaz, a felülvizsgálatára is szükség van. Vajon miért használtam azt a nagyon erős és inkább a büntetőjog területéről ismert szót, hogy pilótajáték, hazárdjáték ez a törvénytervezet? Mindannyian tudjuk, több mint tíz éve folyik az a fővárosi eladósodás, amely most már beláthatatlan méreteket öltött, és azzal, hogy a főváros vezetése egyre több nagymértékű hitele fedezetének visszafizetésére, garanciájára működési bevételeket kell hogy produkáljon, ehhez a tényhez, ehhe z az eljáráshoz kihasználta és kihasználja a forrásmegosztást
