Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. szeptember 15 (85. szám) - A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁSTHY TAMÁS (Fidesz):
325 megvalósulása. Erkölcsös ember az, aki ezen szabályok szerint él, az egyéni érdekeit képes összehangolni a társad alom érdekeivel. Éppen ezért volt számomra megdöbbentő, hogy a hosszú anyagban még csak utalás szintjén sem fordul elő az erkölcs, sem mint fogalom, sem mint a társadalmi együttélés zsinórmércéje. Ennek egyenes következménye lehet az is, hogy a közel 90 ol dalas anyagban egyszer fordul elő, halvány utalás formájában, a felelősség kérdése. Pedig a felelősségtudat, a tetteink, kötelezettségeink iránti felelősség és a tetteink következményeinek ismerete és vállalása nélküli élet felelőtlen élet. Még akkor is, h a a bűnelkövetőt nagyon sokszor meg lehet érteni, mégis olyan társadalmi légkör kialakítására van szükség, amelyben a problémakezelés eszköztárából ki kell törölni a bűnelkövetést. S ez a törekvés nem a pártfogó felügyeletnél kell hogy kezdődjön, ez már az utolsó próbálkozások egyike csupán, a visszavezetés fontos, de alacsony hatékonyságú kísérlete. A bűnmegelőzés legelső láncszeme a család; az a család, amely házasságra alkalmas személyek felelős közösségvállalásától és a gyermekek és a jövő társadalom ir ánti felelősségtől áthatva, az első szavakkal együtt tanítja meg a gyermeket a jó és rossz közötti társadalmi különbségre. Az a család, ahol a testvérek iránti szeretet tanítja meg a gyermekeket a közösség iránti empátiára, szolidaritásra, s amely nem tűri meg a bűnelkövetést mint a problémakezelés kézenfekvő módját, lehetőségét. Az így felnövekvő gyermek számára az úgynevezett megélhetési bűnözés sem lesz alternatívája a munkának és a törvénytisztelő magatartásformáknak. És mivel tudjuk, hogy a családok ma számtalan, korábban nem ismert kihívással néznek szembe - önhibájukon kívül, a hagyományos szülőszerepek megváltozása miatt , az erkölcsi nevelést csak csökkent mértékben képesek biztosítani, így az óvodák és iskolák ez irányú szerepe rendkívüli módon fe lerősödik, felértékelődik, nélkülözhetetlenné válik. Elkerülhetetlen ezért a társadalmi bűnmegelőzés célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az iskolai kötelező erkölcsoktatás bevezetése, mert ennek hiányában az elítéltek bűnhődnek a társadalom felelőtlens égéért is, azért, mert nem tanította meg, nem nevelte meg a társadalom a bűnelkövetőt, s nem segített a bűn nélküli beilleszkedésben elég hatékonyan és elég korán. Különösen felértékelődik az erkölcsoktatás fontossága egy olyan furcsa korban, amikor a szül őpedagógus kapcsolat törvényileg akadályozza a gyermeknevelés érdekében végzett közös gondolkodást, együttműködést, amikor a médiák gátlástalanul jutnak el az ifjúsághoz, és a bűnelkövető magatartásformák fizetett népszerűsítését végzik el. Ilyen helyzetb en már szinte reménytelen a börtönpasztoráció és az egyházak segítségül hívása. Korábban kell megtenni a szükséges intézkedéseket, s hatékonyan kell tudatosítani az ifjúságban a társadalmi jó szükségszerűségét, s azt is, hogy a bűnelkövető magatartás nemcs ak az áldozatok ellen irányul, de az egész társadalmat veszélyezteti. Éppen ezért a bűnelkövető magatartás szükségszerű, hogy kiváltsa a társadalom haragját, felháborodását és elítélő állásfoglalását, amely azután nem zárja ki, sőt feltételezi a megbocsátá st és a visszailleszkedés lehetőségének biztosítását is. De ez nem történhet automatikusan, ez a bűnelkövetői életmód megváltoztatásával kell hogy együtt járjon. A társadalmi megítélésben pedig feltétlenül szükséges az áldozat és a bűnelkövető markáns megk ülönböztetése, különösen akkor, amikor a mai bűnözésen belül a szegénységből, nincstelenségből táplálkozó bűnözés mellett kiugró mértékben növekszik a fehérgallérosnyakkendős bűnözés, mely ellen védekezni is nehezebben tud az egyén, s amely nagyságrendekk el súlyosabb társadalmi károkat okoz, mint az összes többi. (18.50) A társadalom lassan hajlandó tudomásul venni mint megváltoztathatatlan velejáróját a piacgazdaságnak. Pedig ez nem igaz. A legsúlyosabb vagyon elleni bűnelkövetés egyik formája a korrupció , mely minden más bűncselekményt méretei és hatása miatt képes bagatellizálni. Ez ellen pedig csak egységesen, az erős család, a szülők, a pedagógusok, az egyházak, a civil szervezetek összehangolt, egy irányba ható munkájával lehet a küzdelmet felvenni. S ennek alapintézménye az iskola és az erkölcsoktatás kell hogy legyen. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
