Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 11 (106. szám) - A 2003-2008 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
3174 Talán ezek az említett példák is azt világítják meg, hogy a második nemzeti környezetvédelmi program a gazdaság minden ágátbogát érint i, és az egyes ágazatokra - legyen ez a közlekedés, az energetika, az ipar, az agrárium, a turizmus meg a többi - másmás módon hat. Ami közös metszet ebben a gazdasági és környezetfejlesztési stratégiában, az a versenyképesség tartós javítása; azé a verse nyképességé, amely a munkaerő minőségi újratermelésére és a természeti erőforrások takarékos igénybevételére alapoz. Itt szeretném leszögezni, hogy minden szembeállítás hamis, ami a környezetvédelmet az egyes ágazatok mumusaként, a gazdaság hátramozdítójak ént igyekszik feltüntetni. Amikor fenntartható fejlődésről beszélünk - és abba a nemzetközi trendbe akar az ország is illeszkedni, amely ezt megvalósítja , akkor az a célunk, hogy az érintett ágazatokkal együttműködve megfelelő ösztönző- és szabályozórend szerek kialakításával segítsük elő az ökológiailag is hatékonyabb vállalati működést. Egy olyan termelési és hozzá olyan fogyasztási kultúrát kell létrehozni Magyarországon, amelyben természetes, hogy a termékek mind szegényebb energia- és anyagfelhasználá s árán, kevesebb károsanyagkibocsátással és kisebb hulladékképzéssel születnek meg. Együtt jár ez a törekvés a környezeti infrastruktúra kiegyenlített fejlesztésével és a meglévő természeti értékek megőrzésének szándékával. Ez a második program tehát nemc sak a ma embere, de a jövő generációk iránti felelősséget is tükröző program. Persze, joggal vetődik fel a kérdés, hogy a környezetvédelemhez is ugyanaz a három dolog kell, ami a háborúhoz, pénz, pénz és pénz, s nyilván érdekes az is, hogy honnan származik ehhez a programhoz a pénz. Ez a pénz gondos előkészítő számításokon alapuló nagyságrendet képvisel. A hat esztendő alatt nemzetgazdasági szinten - hangsúlyozom, itt nemzetgazdasági szintekről és számokról beszélünk, olyan számokról, amelyek nem feltétlenü l az állami költségvetés fejezetei között jelennek csak meg - összességében mintegy 4200 milliárd forint kiadást jelentenek. Ennek mintegy a fele a költségvetési ráfordítás a költségvetés különböző fejezeteiben. Hiszen környezetvédelmi haszna van annak is, ha egy túlzsúfolt település esetében - ahol igen komoly járműforgalom van - végre megépül a régen várt elkerülő autóút. És mondhatnék hasonló példákat; ugyanígy környezetvédelmi befektetés az, amikor gépjárművek katalizátorait vagy egy igényesebb szennyez éscsökkentő berendezést létesítenek bármiféle gépen vagy létesítményen. A pénz nagyságrendjére és a költségek előteremthetőségére gondos számítások, közgazdász tanulmányok készültek, és harmonizálták ezeket az összegeket a középtávú gazdaságpolitikai progr ammal. (20.10) A második nemzeti környezetvédelmi program idejében a közvetlen környezetvédelmi beruházások aránya a nemzeti össztermék prognosztizált értékéhez képest, közelítve a fejlett országok gyakorlatához, hat év alatt a GDP 1,2 százalékáról mintegy 2 százalékra emelkedik. Megjegyzendő, hogy az összes kiadás négyötödét olyan követelmények teljesítése jelenti, amelyek az európai uniós csatlakozáshoz is kötődnek, de hangsúlyozom és ismétlem, hogy a programra és környezetvédelemre nem az Európai Unió mi att, hanem saját magunk érdekében van szükség. Ez a négyötöd zömmel vízvédelmi, hulladékgazdálkodási és levegőtisztaságvédelmi beruházás. Ez a három szakterület fogja jelenteni a környezetvédelem beruházási szükségleteinek több mint 90 százalékát. Ezen kö telezettségünk teljesítését segíti elő, hogy az Európai Unió 2006ig tartó jelen költségvetési időszakában közvetlen környezetvédelmi beruházások finanszírozásához közel 200 milliárd forint értékű közösségi támogatást vehetünk számításba ez alatt a futamid ő alatt. A második program időszakában átalakul majd a finanszírozási struktúra is. Az állami költségvetés környezetvédelmi kiadása az időszak alatt fokozatosan volumenében nőni fog, részaránya ugyanakkor fokozatosan csökken, hiszen az államháztartási szek tor mellett meghatározóvá válik majd a gazdálkodók szerepvállalása, és persze nő a külső források aránya is. De ha pénzről beszélünk, azt sem szabad elfelejteni, hogy a program megvalósítása a környezetvédelmi ráfordításoknál lényegesen nagyobb környezeti és forintosítható gazdasági hasznokat jelent.
