Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 11 (106. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter:
3017 A látszat azt mutatja, hogy akinek ebben az országban pénze van, az azt csinál, amit akar: veszélyeztethet másokat, kockára tehet akár egy települést is. Ezt a látszatot meg kell változtatnunk! Ki kell deríteni, ki a felelős, ki mulasztott, legyen az akár a tulajdonos, a helyi hatóság vagy országos hatóság, hiszen ez a gát mégiscsak átszakadt! Kártalanítani kell az elöntötteket, helyreállítani a biztonságérzetet, helyreállítani magát a települést is. A parlamenti képvi selők álláspontja általában majd minden kérdésben különbözik, mégis, a biztonság- és a felelősségérzet összeköt. A mátranováki gátszakadás nem ismétlődhet meg! Intő példaként kell hogy álljon a hatóságok előtt és előttünk is! Fokozott szigorral kell engedé lyezni, ellenőrizni és építeni a tavakat, mert a mátranováki gátszakadás is mutatja: jobb félni, mint megijedni! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kérdezem, a kormány nevében ki kíván fel szólalni. Persányi Miklós miniszter urat illeti a szó. DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Tisztelet Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor a kérdést megkaptam és a tervezett napirendet is elolvastam, abb an egy furcsa kérdés szerepelt, hogy “Ebben az országban bárki bárhol csinálhat havat?”. Ez nyilván sajtóhiba, de mégis így szerepel a kinyomtatott napirendben. Én tudtam a kérdéséből, hogy nem erről van ugyan szó, de valóban, ebben az országban bárki bárh ol csinálhat havat, ha úgy tetszik, bárki bárhol csinálhat tavat, bárki bárhol csinálhat házat, hidat, utat, iskolát, templomot. Persze tavat is, amennyiben a fennálló jogszabályoknak ebben megfelel, és betartja azokat az előírásokat, amelyek erre vonatkoz nak. (8.30) A tározók, tavak létesítésére - mivel ez a vizek lefolyását, áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, medrét befolyásolja és megváltoztatja - a vízjogi törvény alapján vízjogi engedélyt kell kérni. A munka megkezdéséhez egy létesítési enged ély kell, amelyhez a 18/1996. számú KHVMrendelet írja elő, hogy az engedélyezéshez egy tervdokumentációt kell kapcsolni, és szakhatósági állásfoglalásokat kell engedélyezésre benyújtani. Az engedélyben foglaltaktól eltérni nem lehet. Üzembe helyezni egy i lyen tározót csak a vízjogi üzemeltetési engedély alapján lehet, ennek feltétele a műszaki átadás és a létesítési engedély alapján végzett ellenőrzés. Az engedélyes köteles ezt a tényleges állapotrögzítő tervdokumentációt mellékelni a kérelméhez. Amennyibe n eltér ettől az engedélytől, akkor az üzemeltetés - és majd a szükséges fenntartási munkák elmaradása - potenciális veszélyforrás, elsősorban a tározó alatti belterületekre. Különösen komoly veszélyforrást jelentenek az éppen még építés alatt álló tározók ; nagy veszélyforrást az üzemeltetési engedéllyel nem rendelkező vagy engedély nélkül létesült tározók. Ezek ellenőrzésére felügyeleti ellenőrzés keretében, meghatározott éves ütemezés szerint járnak el a vízügyi igazgatóságok. A Bárnapatak mellett épült tározó kivitelezése során jelentősen eltértek az eredeti tervektől, már az egész megvalósításban, hiszen oldaltározó helyett, amire az engedély szólt, völgyzárógátas tározót kiviteleztek. Ezt a vízügyi igazgatóság helyszíni szemlén rögzítette, és kötelezte az építtetőt a tározó azonnali leürítésére, az építési munkák felfüggesztésére, a Bárnapatak vizének zavartalan továbbvezetésére. A későbbiekben a vízügyi hatóság az oldaltöltés meghatározott szakaszának elbontását is előírta, de az építtető nem tett ele get a kötelezéseknek, és megfellebbezte a határozatokat. Jogállamban élünk, ilyenkor persze el lehet járni erőszakkal, de erre a vízügyi és környezetvédelmi hatóságok nem illetékesek; más hatóságok jogköreiben ez szerepel, ezek a hatóságok azonban nem vége zték el ezeket a lépéseket. Időközben megszületett egy másodfokú határozat, amely helybenhagyta a vízügyi igazgatóság döntéseit. Amennyiben az engedélyes betartotta volna az előírt kötelezettségekben szereplő előírásokat, leürítette volna a tározót, elbont otta volna a gátat, nem került volna sor a gátszakadásra.
