Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 11 (106. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
3016 Az időarányost természetesen sokféleképpen lehet érteni, képviselő úr 200 kilométert számolt ki. Én azt tartom ebből a szempontból fontosnak, hogy folyamatos legyen az autópályák építése, ne legyen megtorpanás és megállás, mert azt nagyon nehéz lesz a későbbiek során behozni. Szeretném ezzel kapcsolatban azt is megemlíteni, hogy a 2004. évi költségvetésb en soha nem látott nagyságú összeg szerepel, részben gyorsforgalmi úthálózat építésére, részben pedig a képviselő úr által is fontosnak tartott és fontosnak mondott olyan célra, amely a meglévő úthálózat karbantartását jelenti. Azt gondolom, ez az, ami azt án szinte valamennyi autóst érint, hiszen akik az autópályát használják zömében, azok is kell, hogy az alsóbbrendű utakon közlekedjenek. Ezen utak karbantartására, kátyúzására és a tél által okozott károk rendbehozatalára is megfelelő pénz fog rendelkezésr e állni a 2004. évben, annak érdekében, hogy mindenütt az országban - a fővárosban, a vidéki településeken és az országhatár mentén is - megfelelő körülmények között tudjunk autózni. Mert azzal én is egyetértek, hogy az autózás, illetve a közlekedés olyan fontos ütőere az országnak, amely az egész ország gazdasági fejlődését döntő mértékben befolyásolhatja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Juhász Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, az MSZPből: “Ebben az országban bárki bárhol csinálhat tavat?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. JUHÁSZ GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Ke dves Képviselőtársaim! A múlt hét végén, szombat este csörög a telefonom, ránézek a kijelzőre, látom, hogy a húgom az. Mosolyogva köszöntöm, ő csak ennyit mondott: kiköltöztetnek, átszakadt a gát, elment a tó - és lerakta a telefont. Önöknek tudniuk kell, hogy az én húgom, a férje, három gyerekével Mátranovákon lakik, ahogy ott mondják, a patakparton. Azon nyomban kocsiba ültünk, és miközben száguldottunk Mátranovák felé, arra gondoltam, hogy vajon mekkora lehet a víz. Az ember ugyan két váltás száraz ruhát berak, de azért nem mindegy, hogy térdig vagy derékig kelle majd menteni. S az járt a fejemben, hogy ugyan, a sógorom a Suzukijával hova állt, hiszen a garázsuk süllyesztett. Mikor megérkeztünk, láttuk, hogy a Bárna patak, ami máskor 810 centiméter körü li vízmélységgel csörgedez a falu közepén, a mintegy három és fél méter mély medret teljesen kitöltve, ahogy egy ilyen megáradt patak szokott, mindent magával sodorva, amit egy ilyen víztömeg bír, megy. Ott toporgott mindenki, várva, hogy most mi fog törté nni. A helyszínen rendőrök, a katasztrófavédelem munkatársai, mentők, tűzoltók segítették a munkát. Természetesen ott volt a polgármester és Bátonyterenye város polgármestere is, aki mint a helyi védelmi bizottság elnöke, gondosan és szakszerűen szervezte és irányította a munkát. Ott volt mindenki a lakosság köréből, akinek volt valami használható munkagépe, amivel hidat lehetett bontani vagy torlaszt lehetett megszüntetni, éppen azért, hogy mentse, ami menthető. Fegyelmezetten dolgozott mindenki, köszönet nekik érte. Önök a tévében láthatták, hogyan hömpölygött a víz Mátranovák utcáin, és az ott lakók, higgyék el, álmukban nem gondolták, hogy egy hegyi falut árvíz tud sújtani. 150 lakót költöztettek ki, mára megvan a kárfelmérés, a fertőtlenítés, a víz rége n lefolyt, és a patak ismét a medrében halad - de az eset elgondolkodtató. Elgondolkodtató, hogy valaki vesz földet, egy völgyet patakkal - ki ne szeretne ilyet? , majd úgy dönt, hogy tavat szeretne, mint Döbrögi, és odaküld néhány dózert, hogy akkor a vö lgyet fogják el. És ebben a völgyben, a mátranovákiak vesztére, jobbára homokos föld, bokrok és fák voltak, és a homokos földből, bokrokból és fákból épült meg ez a bizonyos gát. A hatóságok leállították, de arról senki nem győződött meg, hogy vajon a vize t kiengedtéke belőle. A víz pedig gyűlt, gyűlt, s egyszer csak átszakadt a gát, vitte magával, amit tudott, és elöntötte Mátranovákot. Ma a csupaszon látszó, kimosott gázvezeték áll a néhai töltés helyén, és csak bízhatunk benne, hogy nem sérül meg, mert akkor az áradás után robbanás is lesz.
