Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - ERDŐS NORBERT (Fidesz):
3003 Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Nem. Megkérdezem Czinege képviselő urat, hogy mint előterjesztő kíváne a vitá ban elhangzottakra választ adni. (Dr. Czinege Imre: Nem.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Érkeztek módosító indítványok az előterjesztéshez, ezért a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésen kerül so r. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontok tárgyalásának a végére értünk. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett több képviselőtársam. Először Erdős Norber t képviselő úrnak adom meg a szót öt percben, FideszMagyar Polgári Szövetség. ERDŐS NORBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy ezen a késői órán egy mesét mondjak önöknek. Egyszer volt, hol nem volt, volt egysze r egy malom. Ezt a malmot az 1600as évek táján dolgos emberek építették, hosszúhosszú éveken keresztül a magyar Alföldön, a Körösök vidékén. Ekkortájt éppen a törökdúlás nyomait, a felégetett házakat próbálták újjáépíteni a még életben maradtak, de elsős orban a malom felépítése volt a cél, hiszen az éltető kenyér sütéséhez szükséges liszthez csak így juthattak. Telt, múlt az idő. Az elpusztított terület lassan újra életre kelt, benépesült a vidék. Évszázadok építkezése után 1969ben nagyközségi címet, maj d 1973. április 15én városi címet kapott a település. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a település Békés városa. Békésen volt egyszer egy malom. Ez a malom, mint említettem, a helytörténeti írások alapján már a XVII. század végén felépült. Ipartörténeti jelentőségét emelte az is, hogy az 192224 közötti átalakítás után Magyarország elektromos árammal működtetett első malmaként üzemelt. Ám jött a szocialista városvezetés, és értékesítette ezt a várostörténeti szempontból jelentős épületet, majd az új tula jdonos bontási engedélyt kért és kapott az önkormányzattól. 2003 tavaszán a békési képviselőtestület fideszes tagjai tudomására jutott, hogy Békés város önkormányzata mint elsőfokú építési hatóság kiadta a bontási engedélyt a városi malom épületére. A lok álpatriotizmustól vezérelt jobboldali képviselők javasolták, hogy a malom városi védettség alá kerüljön, majd kérték, hogy a bontási engedélyt vonja vissza Békés város önkormányzata. Ezt a malmot - amiről a mesém is szól - olyan jelentős épületnek tekintik Békés város történetében, hogy szerepel egy olyan rézmetszeten, mely az 183040es években ábrázolja Békés látképét, és a Békés város néprajza című, 1983ban kiadott könyv belső borítóin is látható. A város akkori vezetői valószínűleg szintén úgy ítélték meg, hogy ez a malom Békés városképét meghatározza. Úgy gondolom, mindezek az érvek elegendők lettek volna ahhoz, hogy a bontási engedélyt azonnali intézkedéssel visszavonják, és megakadályozzák, hogy ez a XXI. századi falurombolás Békésen bekövetkezzen. T isztelt Ház! Ez a malom már évek óta nem üzemel, de a városképi és műemléki jelentősége miatt nem lenne szabad lebontani. Én is azt vallom, hogy az a generáció, amelyik nem őrzi meg múltjának értékes elemeit, nem méltó a jövőre sem. Ez a történet tényleg e gy mese, mert minden erőfeszítés ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy ez a malom már a múlté. A múlté akkor is, ha áll még a malom, mert a békési önkormányzat továbbra sem mutat hajlandóságot arra, hogy a kiadott bontási engedélyt visszavonja. Szóval, volt eg yszer egy malom. Engedjék meg, hogy zárásként idézzek Kiss Jenő Emlékezés egy malomra című verséből: “Vele dobbant a táj, az élet, / minden, mi szállni, élni hív, / szívemben ő volt az eszmélet, / a csend mellében ő a szív.”
