Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
3004 Tisztelt Ház! Úgy érzem, Békés város országgyűlési képviselőjeként kötelességem felhívni az illetékes tárcák - úgymint a Kulturális Örökség Minisztériuma, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium - figyelmét erre a vérlázító ro mbolásra. Kíváncsi lennék a véleményükre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Valószínű, hogy a felhívás alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet lesz, mivel a kormány nincs jelen, ezért válasz olni sem tud az elhangzottakra. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! A Napkelte me ghatározott politikai arculattal rendelkező műsorában egy riportervetélkedőben részt vevő versenyző ezzel a mondattal mutatkozott be: “A hűség városából jöttem.” Természetesen mindenki tudja, melyik ez a város, miért neveztetik így, miért és mire büszke az , aki odavaló. Eleven példája ez annak, hogy még ma, nyolcvanhárom év után is őrzi a társadalom annak a szavazásnak az emlékét, amikor egy városnak megadatott a hovatartozásáról döntenie. A döntést ismerjük. A város az éppen összezsugorított, szegénységre ítélt Magyarország mellett döntött. Azóta nem volt olyan politikai kurzus, mely ennek a gesztusnak az erkölcsi értékét és szépségét kétségbe vonta volna. Gondoljuk el akkor, hogy az 1920ban ilyen lehetőséget nem kapott, erőszakkal idegen országba csatolt, a magyarságukért megszenvedő, mind a mai napig másodharmadrendűnek minősített állampolgárként élők ilyen körülmények között is immár több évtizede minden módon, ha kell a hatalommal szembeszállva is mindennap megvallják magyarságukat, kifejezik Magyarors zághoz is tartozni akarásukat. Ha a határon belül maradt város a szavazása okán megkapta a “hűség városa” nevet, a hozzá tartozó megbecsüléssel, akkor vajon az erővel határon kívülre rekesztett magyarok mind a mai napig nap mint nap megvallott magyarságuké rt vajon miért nem kapták meg a “hűség népe” megnevezést, a hozzá tartozó megbecsüléssel együtt? Mert hát nem kapták meg. Különösen az utóbbi negyven évben élesedett ki a helyzet, amikor a szomszédos országokba került magyarságot az ott ható nacionalizmus nyomta el, Magyarországon pedig éppen ellenkezőleg, az internacionalizmus törekedett a köztudatból történő kitörlésükre is. (19.50) Ezért csak megköszönni tudom az MDFfrakciónak, hogy a határon túli magyarságra tekintő, számukra bizonyos felemelkedést biz tosító és akaró javaslatot terjesztett elő. Nem is lehet vitás, hogy a FideszMagyar Polgári Szövetség minden erővel támogatja ezt a javaslatot. Annál is inkább, mert ma egész Európát felölelő tájékozódásom szerint, az Európai Unióban létező lehetőségek sz erint itt az ideje tenni értük. Tisztelt Ház! Általános tapasztalat, hogy az elmúlt évek rohamos geopolitikai változásokat hoztak. Az első és a második világháború békekötéseivel eltorzított országok mindent megtesznek eredeti arculatuk visszanyerése érdek ében. Országok szétválása, egyesítése jön létre, és minden ország anyagi, politikai, diplomáciai erejével törekszik arra, hogy legalább valamilyen módon magához köthesse az országon túl rekedt fiait. És mi? Mi, a magyar parlament? Tisztelt Ház! A beadott j avaslatot az Országgyűlés illetékes bizottsága vitatta meg. Fájó tapasztalat volt, hogy a kormánypártok az ellenérveket, az aggályokat, a tagadásokat sorolták fel, az ügy aktualitását a parlagi parlamenti politizálásban látták, és érzelmi támogatásukat sem nyerte el a javaslat. Így természetesen még a tárgysorozatbavételt sem támogatták. Az azóta eltelt időszakban a kormány és a kormánypártok részéről a probléma degradálására törekedtek, más oldalról felvetődött a négypárti egyeztetés gondolata. A szomszéd os országok
