Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Az iskolai tejfogyasztás “Igyál tejet!” programról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szájer József): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
3000 iskolatejprogramról. Éppen abban a szituációban úgy adódott, hogy tejtúltermelési gondokkal küzdött az ágazat. A másik oldalon pedig régóta, akár a n épegészségügyi program előkészítése kapcsán is felmerült az a kérdés, hogy hogyan lehetne kezdeni valamit azokkal a gyerekekkel, akik sajnos nem tudnak mindennap hozzájutni a tejhez, mert olyan anyagi helyzetben van a család, hogy ezt nem engedhetik meg ma guknak. És jött az ötlet - ez már egy marketing is, ha úgy teszik, az egészségügyi oldala mellett ennek a programnak , hogy ha a gyerekek hozzászoknak a rendszeres tejiváshoz már az általános iskola alsóbb osztályaiban, akkor a későbbi időszakban is fogya sztóvá válnak a piacon. Tehát ilyen módon tényleg több területet ölel fel ez a program. Én azt gondolom, hogy ez nem okoz problémát, éppen ez a lényege, hogy hosszú távra egy egészségnevelési programot és emellett a mezőgazdasági ágazatot is pozitívan érin tő fogyasztási programot is jelenthessen ez. Azt gondolom, való igaz, hogy azzal kell foglalkoznunk, hogy hol tartunk most. Úgy vélem, nem volt hiábavaló az a több kérdés. Pichler Imréhez kapcsolódóan én magam is két esetben tettem fel írásbeli kérdést elő ször a gyermek, ifjúsági és sportminiszterhez, majd az oktatási miniszterhez címezve, hogy miért is akadt el az iskolatejprogram, hiszen 2003ban, a 2002es év programjának befejezése után erre már a szocialistaszabad demokrata kormány nem biztosított ke retet. Engem is meglepett a dolog, amikor először a gyermek, ifjúsági és sportminiszterhez - akkor még Jánosi György miniszter úr töltötte be ez a pozíciót - intézett kérdésemre a válasza az volt, hogy forduljak az Oktatási Minisztériumhoz, mert ez a prog ram nem hozzájuk tartozik. Én azért gondoltam, hogy esetleg ők foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert itt egy iskolatejprogramról, egy gyermekétkeztetéshez kapcsolódó programról van szó. Ezután az Oktatási Minisztérium vezetőjéhez fordultam, aki azt mondta, amit Pichler Imre képviselő úr is az imént már említett, hogy a közétkeztetési normatívában, a megemelt normatívában ez megtalálható, tehát abból kell ezt finanszírozni. A baj csak az volt, hogy az önkormányzatokhoz eljutott pénzből, amelyek az intézményhe z továbbkerültek, már erre nem jutott, hiszen olyan súlyos gondokkal küszködtek az intézmények, ami nem tette lehetővé, hogy erre is forrást teremtsenek maguknak. Tehát azt gondolom, hogy ezt valóban egy külön országgyűlési határozati javaslatban kell tárg yalni, külön rögzíteni kell ezeknek a feltételeit, hogy ne fordulhasson elő az, hogy akár egy minisztérium költségvetésében, akár onnan lebontva egy intézményi költségvetésben ez a pénz eltűnhessen, és ne kerüljön a gyermekek asztalára. Ha jártak már képvi selőtársaim szegény településeken, márpedig remélem és bízom benne, hogy ismerik az ottani helyzetet, ha csak az Ormánságból indulok ki - amely sajnos az ország legelmaradottabb térségei közé tartozik, és ez Baranya megyében található , ott a gyerekeknek nemhogy iskolatejre, de még a napi étkezésre sem jut pénz nagyon sok családban. Csak egy példát mondok: van olyan település az Ormánságban, ahol egyetlen munkahely van, ez éppen az önkormányzat, és az önkormányzat azért tart fenn egy közétkeztetési formát, mert másképpen a gyerekek egyszerűen nem jutnak napközben meleg ételhez. De számomra megdöbbentő volt, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, hogy itt, a szomszédunkban, az V. kerületben található általános iskolában is vannak olyan gyerekek, akik hétfő r eggel éhesen érkeznek az iskolába, mert a hétvégén nem jutottak megfelelő élelemhez, és ezért az iskolatej, amihez hozzájutottak a tízórai szünetben, gyakorlatilag létkérdés volt számukra. Tehát tényleg nagyon fontos kérdésről beszélünk, egy olyan kérdésrő l, amely, azt gondolom, nem elsősorban politikai jellegű, hanem mindenféleképpen olyan egységes összefogást kíván, amelynek az egészségre nevelés, az egészség mint érték megóvása és megteremtése célzása mellett igenis van mezőgazdasági jellege, hiszen nagy tételről van szó, tízmilliárd forintnak az elköltéséről van szó. Egyáltalán nem mindegy a mezőgazdasági ágazat szempontjából sem, hogy hová és milyen módon futnak majd be ezek az igények, ki milyen keretek között tudja majd ellátni a programot iskolatejje l.
