Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 10 (105. szám) - Egyes földművelésügyi ágazati törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
2991 Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, elviekben nincs nagy különbség köztünk, hogy kötelező tagság kell vagy sem, azt gondolom, itt a kérdés másképp merül fel. Az a nagy kérdés - és azt gondolom, aki vadászik, ezt nagyon jól tudja , hogy vajon a vadgazd álkodást hogyan lehet megoldani, ha nincs egy olyan szervezet, amelyik az elvszerű vadgazdálkodással, illetve a halgazdálkodással foglalkozik. Tehát nincs itt baj, ha nincs kötelező tagság, csak akkor ki kell találni azt, hogy a vízben a hallal, illetve a mezőn és az erdőn a vaddal mi történjen, hogy végül is azok ne tűnjenek el. Az viszont számomra pozitívum és pozitívnak értékelem, hogy Orosz képviselő úr is hasonlóképpen vélekedett, és remélem, hogy a szocialista frakció is hasonlóképpen vélekedik majd, hogy az eredeti szabályozás jó, és gyakorlatilag a horgászok tehetik azt, amit tettek eddig. Az viszont egy nagy kérdés, amit ő is fölvetett, és akkor ezen lehet egy picit továbbmenni, én is így látom, hogy nagyon nagy gond az orvhalászás, orvhorgászat, or vhalászat, és kimondottan a tiltott eszközökkel - mondjuk ki, itt az elektromos halászatról van szó, ami a Szigetközben nem is olyan régen előfordult, elvették az eszközöket, majd aztán nem tudtak vele mit kezdeni. Azt hiszem, itt lehet, hogy egy hatósági láncszem hiányzik, ez a hatósági láncszem pedig az, hogy adott esetben a tulajdonos, vagy aki jogosult arra, hogy adott esetben halásszon, annak a megfelelő ellenőrzése is megtörténjen. Azt gondolom, nem tartható, ami a Szigetközben tapasztalható, hogy a h al egyre fogy, és valóban lassan eljutunk odáig, hogy ebihalat lehet fogni, ezért az orvhalászatnak, a tiltott eszközökkel való halászásnak, horgászásnak a megtiltása mindenféleképpen célszerű lenne. Itt aztán felmerül az a kérdés, hogy vajon EUjogharmoni zációra hivatkozva ezt a pontot miért nem próbáltuk meg betenni, miért nem próbáljuk meg betenni esetleg még most. Tudom, hogy nincs megnyitva az a szakasz, ahova be lehetne tenni, de az előterjesztőt tisztelettel kérem, hogy ennek a lehetőségét és módját adja meg, mert azt gondolom, hogy szükség van rá. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Karakas János, Kis Zoltán és Orosz Sándor urak jelentkeztek kétperces felszólalásra. Karakas képviselő urat illeti a szó. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Én egy kicsit elfogult vagyok az egyesületi tagság oldaláról, mert 1960 óta, tehát tízéves korom óta van horgászengedélyem, és az egyesületi élet előnyeit is élveztem, és én amellett voksolnék a mai napig is. Tény és való, hogy nem lehet uniós előírásokra és gyakorlatra hivatkozni, amikor az Unió önmagában nem szabályozza ezt a kérdést, és minden ország a maga módján szabályozza ezt, és mint Orosz Sándor is elmondotta, egyes országokban létezik a kötelező egyesületi tagság, így például a nagy horgásznemzetek között, mondjuk, Franciaország szerepel. Tehát mindenféleképpen egy politikai konszenzussal ezt a részét helyre kell tennünk, már csak azért is, mert az egyik legnagyobb civil szerveződésről van szó, hiszen 300 ezer körüli ho rgászlétszámról van szó, akik azon túl, hogy hobbi jellegű tevékenységet folytatnak, azért egy kicsit óvják, vigyázzák - legalábbis döntő többségük - a környezetet. A másik, ami felvetődött, az orvhalászati és vadászati eszközök elkobzása. Tudomásom szerin t az állatvédelemmel kapcsolatos törvényi szabályozásban ez szerepel. Kérem, fogalmazzunk direktebben, és meglesz a lehetőség, hogy azt a vitorlás hajót is el lehessen kobozni, amelyik hálókat rak le, hisz az a háló, amit használnak a rapsicok, mondjuk, a Balatonon vagy máshol, azzal a halat kínozzák tulajdonképpen, mert abba beleakad és kínkeservesen, míg nem szedik ki, vagy belepusztul, vagy pedig hosszú szenvedések után rakják vízbe. Ugyanez vonatkozhat a vadászatra is, és ezt igazából erőt mutatva helyr e kell tennünk. Ha már uniós gyakorlatról beszélünk, az Unióban is van rá példa, hogy a nagy értékű terepjárót vagy akár a vitorlást is elkobozzák.
