Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
2852 K öszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Járvás Istvánnak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon! JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, a szövetkezeti törvény módosításánál is abbó l kell kiindulni, hogy jó szándék van, és ezt a jó szándékot a magam részéről megelőlegezem, habár vannak negatív tapasztalatok - gondolom, a patkó mindkét oldalán - a szövetkezeti törvény módosítása kapcsán. Egyet szeretnék elmondani, mégpedig magával a s zövetkezetek megalakulásával kapcsolatban, mégpedig 1958ban történt Kisújszálláson. Annak idején az akkori főtitkár ott vadászott, és délután nem fórumot, akkor úgy mondták, nagygyűlést tartott, ott kérdezni nem lehetett. A nagygyűlésre elmentek a környék beli parasztok, gazdálkodók, mert mégiscsak érdekelte őket, milyen is lesz az a szövetkezet, mit is fog ez jelenteni. Az akkori főtitkár azt mondta, hogy a szövetkezetbe csak annak kell belépnie, aki be akar. Óriási tapsot kapott, mondanom sem kell. Aki be akart lépni, az azért tapsolt, aki nem akart belépni, az meg azért tapsolt. Csak azt elfelejtette elmondani, hogy akarni viszont muszáj lesz, így azután 1959ben megalakultak a szövetkezetek a mezőgazdaságban is. Tehát ez így indult útjára, és valamikor a '60as években született is szövetkezeti törvény, amely működött, működtette a mezőgazdasági vagyont, és eljutott a fejlődésben arra a fokra, amelyre eljuthatott. Más lehetőség nem nagyon volt, hiszen lehetett egyéni gazdálkodónak is lenni, de egyébként n em lehetett egy holdnál nagyobb földje, nem vehetett 15 lóerősnél nagyobb traktort. Tehát lehetett egyébként, csak eszközöket nem rendelhetett hozzá, illetve az ipar és a kereskedelem területén is voltak magániparosok, magánkereskedők, tehát ezeken a terül eteken is működött a szövetkezet. Valójában azt azért látni kell, hogy a '80as évek végére, a rendszerváltás idején nagy változások történtek, és ezek a nagy változások a szövetkezeteket sem hagyták érintetlenül. Rendezni kellett a tulajdoni viszonyokat, a tulajdonosok körét és rengeteg dolgot. A '90es évek elején már az első intézkedés, amely egyébként befolyásolta a szövetkezeteket, az, hogy a kötelező foglalkoztatás jogintézménye megszűnt, és onnantól fogva a szövetkezetnek nem volt kötelező foglalkozt atnia azokat a tagjait, akik egyébként sokáig, évtizedekig a szövetkezetben dolgoztak. A keleti piac összeomlott, ennek következtében megéltük ezt az időszakot, rengeteg embert munkanélkülisegélyre kellett elküldeni a szövetkezetek esetében is, illetve me gpróbáltak más munkahelyet keresni. Ilyen viszonyok alakultak ki 1992re, és akkor született meg az I. és a II. törvény az átmeneti időszakról, illetve az új szövetkezetről. Az 1992. évi szövetkezeti törvény, amelyet valójában az Antallkormány hozott - it t már valaki említette , egyébként rendkívül demokratikus törvény volt e tekintetben is, amely arról szól, hogy az érdekképviseleteket be kell vonni a szövetkezetitörvényalkotással kapcsolatban. Ez valójában igaz. Az 1992. évi törvény azt is kimondta, ho gy a szövetkezetek átalakulhatnak gazdasági társaságokká, ha ezt a tagok kétharmada egyébként akarja, akik viszont nem akarják, azokkal el kell számolni. És itt van a lényeg: elszámolni, nem pedig leszámolni, mint ahogyan ez a későbbiekben történt. Az 1992 . évi törvénynek egyetlenegy negatívumát tudom felhozni: különbséget tett az úgynevezett külső üzletrésztulajdonos és a belső üzletrésztulajdonos között. Nem tudom, ez milyen körülmények között született meg, de biztos, hogy nagy hátrány, hiszen ha magát az átalakulás pillanatát metsszük ki a történelemből, akkor azt láthatjuk, hogy van olyan szövetkezeti tag, aki két éve tagja a szövetkezetnek, és belső üzletrésztulajdonos lesz, illetve van olyan, akit a 1990. évi kötelező foglalkoztatási előírások megs zűnése miatt elküldtek a szövetkezetből, megszüntették a tagsági viszonyát, külső üzletrésztulajdonos lett, annak ellenére, hogy esetleg 2025 évig a szövetkezetben dolgozott. Tehát valahonnan innen indult el a dolog. Az is érdekes és nagyon fontos moment um, hogy 1992 után kialakult az a helyzet, hogy a szövetkezetből 67 százalék üzletrészt vittek ki, a földtulajdon 40 százaléka pedig magántulajdonba
