Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - FÜLÖP ISTVÁN (MDF):
2849 több száz éves gyakorlattal rendelkező nyugati demokráciákban megvalósult szövetkezetekről és a magyar szövetkezeti hagy ományokról a ma gazdálkodója számára egyre tisztább kép alakul ki. A ráció, az egyre tisztább múlt és a pozitív példák kötelezik a mindenkori jogalkotót, hogy a kor kihívásának megfelelően kezelje ezt a kulcsfontosságú, százezreket érintő kérdést. Nos, meg ismerve a törvénymódosítás tervezetét, elszomorodom, hiszen rádöbb enek, hogy a problémaköteget, az elvarratlan szálakat meg sem próbálja megoldani, elvarrni. A szövetkezetek helyzetének és státusának tisztázása, rendezése elmarad, várat magára. Nem adja meg a következőket, címszavakban: a szövetkezet fogalmát, a szövetkezeti alapelveket, az önkéntes és nyitott tagság elvét, a demokratikus tagi ellenőrzést, a tagok gazdasági részvételét, az autonómia és függetlenség elvét, az oktatá s, képzés és tájékoztatás elvét, a szövetkezetek közötti együttműködést, a közösségi felelősség elvét. A szövetkezetek fontosságáról a kormány és a szaktárca dicshimnuszokat zeng, valószínűleg az Európai Unió felé igazolásul, miközben a támogatásuk, a felk arolásuk csekély. Valószínű, hogy ez a törvénymódosításocska egyfajta pótcselekvés, a demokratikus deficitet igyekszik köddel befedni. A módosítások nagyrészt a demokráciában és szövetkezeti alapelvek tekintetében evidenciaként létező, jelenlegi hiányosság ainkat pótolják, miszerint a véleményalkotási és jogszabálykezdeményezési jog megilleti a szövetkezeteket és a szövetségeiket is. Csak felveti, és nem varrja el a szövetkezeti üzletrészek körüli anomáliákat. Ez utóbbit illetően a véleményem az, hogy egy t örvénymódosításnak nem a problémafelvetés és odázás, hanem a megoldás lehet a célja. A továbbiakban is a kettősséget és a párhuzamosságot érzékelem a kétféle szövetkezet és többféle szövetkezeti szövetség érintetlenül hagyásával. A törvénymódosítás nem ad megoldást, nem lehet tudni, melyik a legitim, véleményalkotásra és jogszabálykezdeményezésre jogosult szövetkezeti szövetség. Máshonnan felhozott, de rokon példa a termelői csoportok: a 85/2002. számú FVMrendeletben szabá lyozottak szerint létrehozhatják országos szövetségeiket a támogatásra jogosultak. Sorra alakultak a termelői csoportok és a termelői csoportok országos szövetségei is, majd megindult a bejegyzésük iránti verseny. A cégbíróságoknak fogalmuk sem volt és ma sincs a termelői csoportok elismerési eljárásáról; megyénként eltérő értelmezést gyakorolva hol bejegyezték a minisztérium által elismert vagy még el nem ismert termelői csoportokat, hol nem jegyezték be országos szövetségként. A káosz itt is teljes, mint a szövetségeknél is. A szövetkezetek és tagjaik érdekvédelme siralmas ma Magyarországon. Ez az a terület, amelyik még a jobboldali kormányok idején politikailag aktiválódó szakszervezeti mozgalmaknál is gyengébben tevékenykedik. A 2. § a szövetkezeti üzlet részekkel foglalkozik, ideiglenes megoldást nyújtva. A szövetkezeti üzletrészbomba ketyeg az ország alatt. A polgári kormány által elindított pozitív folyamatokat leállították. Ez a törvénymódosítás mentőövet ad a még meglévő, '92es szövetkezeteknek a túl élésre, de nem törődik a kívülálló szövetkezeti üzletrészekkel és a tulajdonosaikkal. Az indoklásban számomra elképesztő összefüggést találtam. A kodifikátor szinte rosszallóan jegyzi meg, hogy nincs az üzletrészekre vonatkozóan eladási kötelezettség, így tulajdonképpen patthelyzet alakulhat ki, és megszűnhet a szövetkezet. Nézetem szerint viszont az a természetes, hogy a meglévő üzletrészeket a jogos tulajdonosai nem akarják 510 százalékért eladni - nagyon sokan megtették ezt sajnos. A megoldás megint a s zőnyeg alá söprés és az elodázás lenne. 2005 végére megfelelő állami támogatással és egy minimumár vagy küszöbár bevezetésével kellene ösztönözni a szövetkezeti üzletrészek megvásárlását. Zárójelben jegyzem meg, a Hornéra idejére tehető a negatív példa: á llamilag támogatott - 50 százalékkal - üzletrészkizsákmányolás 510 százalékért. Összefoglalva: az előttünk lévő törvénymódosítás csupán pótcselekvés, a meglévő problémákat nem oldja meg, és a jövő követelményeire sem ad választ. (14.50)
