Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
2778 Angyal István, az Auschwitzot is megjárt, kommunista érzelmű, Tűzoltó utcai felkelőparancsnok november 3án a kétkedőknek azt mondta: másnap munka lesz, nem repü lőtámadás. Ekkor szombat volt. A vasárnap hajnal nem a nyugalmat, hanem az elkeseredett harcot, a feláldozott életeket, a rommá lőtt Budapestet és a megtorlást hozta el. A hősök, a mártírok közt nem volt és nincs különbség: kommunisták, kisgazdák, szociáld emokraták, konzervatívok, miniszterelnök, miniszter, írók, színészek, munkások, egyetemisták középiskolások. Minden halál iszonyatos és fájdalmas, legyen bár szó a harcok közepette elesett fiatalról vagy a kivégzett, a halált maga választó baloldali minisz terelnökről. Minden elveszett magyar a jövő egy elveszett lehetősége. Ezt a mérleget vonhatjuk meg szomorúan. Az áldozat azonban nem volt hiábavaló. '89ben a rendszerváltozás vértelen és békés volt, és nemcsak nálunk, hanem majd' minden keleteurópai orsz ágban is. A mai lehetőségeinket '56ban alapozták meg. Ma azért élhetünk nyugodtan, biztonságban, szabadon, mert '56 hősei meghozták értünk a legdrágább áldozatot. Nekünk, utódoknak a méltó megemlékezés, a hála, a tiszteletadás erkölcsi kötelességünk. A ti sztes megemlékezéshez hozzátartozik az, hogy úgy hajtjuk meg fejünket, ahogy '56 szellemiségéhez méltó. Legalább ekkor képeseknek kell lennünk arra, hogy együtt emlékezzünk, amikor a hősök emléke előtt tisztelgünk. A mai nap ilyen. Az a politikus, az a pol itikai erő, amely ilyenkor nem a nemzet egységének érdekében cselekszik, nagyon hasonlít azokra, akik a forradalom elárulói voltak '56ban. A diktatórikus törekvések ismérve az egységbontó politika, ahol egyes politikai erők és pártvezérek azt hangsúlyozzá k, ami elválaszt, és nem azt, ami összeköt minket. A diktatúra nem ideológiafüggő; a diktatúra egyes politikusok beteges hatalomfüggősége. Ezt tudták az '56os forradalom hősei és vezető politikusai. Ezért fontos a nemzeti egység. Ezért remélem azt, hogy m inden párt - még a legnagyobb ellenzéki párt is - együtt fog emlékezni velünk ma este a Széna téren. Legyen ez az első lépés a nemzeti egység helyreállításában! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) (9.10) ELNÖK (Mandur Lász ló) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy nem. (Dr. Kosztolányi Dénes: A kollaboránsok nem szólalnak meg?) Szintén napirend előtti felszólalásr a jelentkezett Csáky András frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről: “In memoriam 1956. november 4e” címmel. Parancsoljon, öné a szó frakcióvezetőhelyettes úr. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! M a nem ünnepelünk, hanem emlékezünk és gyászolunk. Emlékezünk arra, amit ünnepelni jó lélekkel aligha lehet, gyászolni pedig csak a személyes halottaink elsiratásán túlmenő fájdalommal. Igen, ma gyászolunk. Gyászoljuk az 1956. november 4én elhunytakat, gyá szoljuk a kegyetlen fordulat áldozatait, és azokat is, akik a következő évek koncepciós pereinek, a véget még egy évtized múltán sem érő megtorlásoknak az áldozatai lettek. De gyászoljuk a túlélők megkeserített életét is, mint ahogy gyászoljuk az elnémítot t gondolatokat, a legszebb remények porba hullását. Tisztelt Ház! Az első szabadon választott kormány feje, Antall József 1991. október 23án, a nemzeti ünnep estéjén az Operaházban a következőképpen fogalmazott: “1956ról szólni felelősség, nagy felelőssé g, és ügyelni kell arra, hogy ne mondjunk közhelyeket, ne mondjunk olcsó politikai, történelmi fordulatokat. Mert 1956 olyan szellemi, erkölcsi tőkéje ennek a nemzetnek, amelynek be
