Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
2779 kell vonulnia évszázadokra a magyar történelmi mitológiába, ahonnan nehéz időkben is erőt lehet meríteni.” Tisztelt Képviselőtársaim! 1956ra nem november 4e miatt kell emlékeznünk, hanem azért, mert október 23án azt hitte el magáról Dávid, hogy legyőzheti Góliátot. Azt hitte el a világról, hogy a kezdet, október 23a nemcsak a világ gondolkodó értelmiségét, nemcsak a lelkiismeretben élő embereket eszmélteti az első és a második világháború után elkövetett bűnökre, hanem a hatalmi erőket is. Valljuk meg, ebben az esetben Dávidé volt az igazság, és Góliáté az erő. Ha végiggondol unk a magyar történelem nagy eseményein és azoknak a mában őrzött képén, látnunk kell ezen a képen, hogy ma is közöttünk vannak azok a képfestők, akik a szabadságharcok vége felől szeretik szemléltetni az eseményeket. Az a jó nekik, ha Görgey áruló, az a j ó nekik, ha Kossuth pénzügyekkel gyanúsítható, ha Batthyány gyenge. Egy hősi elszánású nemzet így lehet kicsi a legnagyobb elszánásaiban is. 1956ot elgondolkodtató buzgalommal tuszkolják ebbe a sorba azok, akik november 4e kapcsán áldozatként szeretnének megemlékezni azokról is, akik - bár lehet, hogy megtévesztve - a fegyvert a forradalmárokra irányították. Akik szerint az is áldozat, aki besorozott katonaként nem tudta, hogy rossz oldalon áll. Tisztelt Országgyűlés! Keresztény ember soha nem vonhatja ké tségbe a megtévesztett emberek tisztességét. A mai napnak számunkra, keresztények számára nem az a kérdése, hogy a magyar nép fiai közül kik ismerték fel a történelmi igazságot, és kik voltak azok, akik ha ismerhették volna ezt az igazságot, nem fogtak vol na fegyvert a saját testvéreikre. A napnak az a fő kérdése, hogy a megtévesztetteket kik tévesztették meg. Az a fő kérdés, hogy ennek a megtévesztésnek miképpen támadnak fel újra és újra a mai védelmezői, azok, akik 1956. november 4ének az előkészítői vol tak, azok, akik később évtizedeken át Magyarország vezetői voltak. Ez az, amiben szinte semelyik korábbi eseménnyel, például a bő száz évvel korábbi polgári forradalommal és szabadságharccal nem hasonlítható össze az, ami 1956. november 4e után történt. A megtorlás csak a kiontott vér és a tönkretett sorsok mennyiségében azonos a korábbi rémtettekkel. A hazaárulás mértéke azonban egyedi és, reméljük, megismételhetetlen. Magyar árult el magyart. És ennek kapcsán hadd idézzem ismételten Antall Józsefet: “Ügy eljünk arra, hogy bűnösök ne maradjanak büntetlenül. Még ha megbocsátanak is a bűnösöknek, akkor is tudniuk kell azt, mit jelent egy nemzet megvetése, mit jelent egy nemzet megbocsátó kegyelme.” Ehhez még annyit lehet hozzátenni, hogy reméljük, a hazaárulá s reálpolitikai bölcsessége, a kádári kompromisszumkészség és a nemzetépítő demokrácia hazafisága és megbocsátó képessége között egyre világosabb lesz a különbség. Tisztelt Képviselőtársaim! November 4e egy ország, egy nemzet gyásza. A remény világosabb s zínét a rendszerváltoztatás hozta el. Nem kívánhatunk mást magunknak, mint türelmet annak az időnek a kivárásához, amely elhozza a teljes tisztulást, hangoskodás és radikális ökölrázások nélkül, hogy békességgel tudjunk hazamenni, oda is, ahol szüleink és nagyszüleink várnak. Köszönöm, hogy ezt elmondhattam önöknek. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Jelzésre:) Úgy látom, hogy nem. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Fodor Gábor frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetségétől: “Még egyszer az ügynöktörvényről” címmel. Parancsoljon, öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hallgatóság! Kedves Nézők! Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy a mai napot és a mai reggelt - aki figyelte a híradásokat, tapasztalhatta - alapvetően befolyásolta az az alkotmánybírósági döntés, ami tegnap született, és amely döntés nagyon komoly tanulságokkal kell hogy szolgáljon a számunkra. Miről is van szó? (9.20)
