Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. november 4 (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - HORVÁTH CSABA (MSZP):
2777 Az ülésnap megnyitás a Az Országgyűlés őszi ülésszakának 22. ülésnapja 2003. november 4én, kedden (9.07 óra - Elnök: Mandur László Jegyzők: dr. Lázár János és Podolák György) ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 22. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Podolák György és Lázár János jegyzők lesznek majd segítségemre. Felhívom a képviselők figyelmét, hogy ne feledkezzenek meg a rról, hogy képviselői csipkártyájukat elhelyezzék a kártyaolvasóban. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Horvá th Csaba frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt részéről, “Nemzeti egység” címmel. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. HORVÁTH CSABA (MSZP) : Tisztelt Országgyűlés! Házelnök Úr! Képviselőtársaim! A mai nap a méltóságteljes főhajtás és tisz telgés napja. A főhajtásé a hősök előtt, akik 47 évvel ezelőtt megpróbálták a lehetetlent: megkísérelték a világ legerősebb hadseregétől megvédeni az országot. Néhány ezer forradalmár, nemzetőr és honvéd vette fel a harcot négyezer páncélos, több tízezer m egszálló katona, a nehéztüzérség és a harci repülők ellen. A tisztelgés napja ez; tisztelgés az erő előtt, amely bátorságot adott ezeknek a fiatalembereknek. Ez az erő a nemzeti egység volt. Azok a forradalmárok, akik életüket áldozták a november közepéig tartó harcokban, tudták, hogy az ország lakossága egy emberként áll mögöttük. A nemzet egyet akart; voltak alapelvek, amelyekkel mindenki egyetértett: szabadság, függetlenség, jólét, békés fejlődés, többpárti demokrácia. Egy platformon volt ebben a nép ált al követelt koalíciós kormány minden tagja, a demokrata, kommunista miniszterelnök Nagy Imre, a kisgazdák sokat megélt vezetője, a második köztársaság államfője, Tildy Zoltán, a harcos szociáldemokrata Kéthly Anna vagy a magyar utat kereső, demokrata gondo lkodó, Bibó István. Az a Bibó, akit egykor egy piciny politikai csoport példaképének tekintett, de ma már erre nem akarnak emlékezni. Talán bűntudatuk van, hogy a hatalom közelében minden elfelejtettek és megtagadtak, amit a Nagy Imre kormány államminiszte re vallott a nemzeti egységről és a demokráciáról. De egyet akartak ekkor a csepeli, angyalföldi, újpesti munkások, az írók, az egyetemisták, a magyar értelmiség. Egyet akart a hitéhez és nemzetéhez mindig hű Mindszenty bíboros, a sokat megélt katonaember, a Nemzetőrség parancsnoka, Király Béla tábornok. Azt akarták, hogy november 5én, hétfőn már egy szabad országban indulhasson el a munka. Azt akarták, hogy hosszú idő óta először a maga útját járhassa a magyar nemzet. Hitték, hogy nem lehet semmi baj, hog y aki látja ezt a nemzeti egységet, az megérti: maga akarja formálni a sorsát a magyar nemzet.
