Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. TABAJDI CSABA (MSZP):
2547 Ezzel együtt is n agyon fontos, hogy ehhez a 25 százalékhoz a 30 százalék nemzeti kiegészítés hozzájárul, mert még így is méltánytalan helyzetben lesznek a magyar gazdák viszonylag tartósan, és ezt minden egyes alkalommal az Európai Parlament mezőgazdasági bizottságában kor mánypárti, ellenzéki képviselők minden fórumon el szokták mondani. Remélem… - bár amennyire abszurd már a magyar parlament élete, lehet, hogy most itt ezen összevitatkozunk. Azt is tanulnunk kell, hogy az Unió költségvetésében, illetve ami a magyar költség vetésben megjelenik, a kötelezettségvállalás nem egyezik meg a tényleges kifizetésekkel. A leglényegesebb a 2004. év vonatkozásában, hogy összesen 280 milliárd forinttal tudjuk fejleszteni a magyar nemzetgazdaságot, méghozzá ez úgy adódik össze, hogy ebből 170 milliárdot az Európai Unió biztosít, és 110 milliárdot pedig Magyarország biztosít. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Korábban azt mondtam, hogy az Unió társfinanszíroz. Igen, még a Pénzügyminisztérium kiválóan fe lkészült osztályvezetője is elkövette az integrációs bizottság ülésén ezt a hibát, hiszen eddig az Unió szabta meg a PHARE, ISPA- és egyéb alapoknál, hogy mit fejleszt, és mi ahhoz adtuk a társfinanszírozást. (14.00) Most már, 2004től ez a dolog megfordu l, mert ahhoz, amit a magyar nemzeti fejlesztési tervben megfogalmazunk mint célt, az Unió nyújt társfinanszírozást. Ezt is, azt hiszem, a következő évek költségvetésénél már pontosan és világosan tudjuk. Nagyon sok számot lehet összehozni az Unió támogatá sa kapcsán, de ha mindent összepakolunk egy kalapba, akkor azt lehet mondani, hogy az Uniótól 315 milliárd forint jöhet be Magyarországra. Azért mondom, hogy jöhet be Magyarországra, mert ennek van egy része, amely pályázati pénz, amely a mi képességeinken is múlik majd - erről szólok , míg nekünk 155 milliárdot kell befizetni, részben vám, részben pedig kötelező befizetéssel. Tehát ha azt nézzünk, hogy mi a szaldó, mi a mérleg, az 150 milliárd forint, amiből 50 milliárd biztos. Azért biztos, mert ez szab adon fölhasználható pénz. Az a nagy kérdés, hogy a 100 milliárd forintos összegből mennyit tudunk valójában, ténylegesen pályázati úton fölhasználni. Én a szűk keresztmetszetet nem a magyar költségvetésben látom, a szűk keresztmetszetet alapvetően a bővíté s megfinanszírozásában látom, és azt hiszem, hogy ebben sincs igazán vita, hiszen Koppenhágában a csatlakozó tíznek még azt a pénzt sem adta oda az Unió, amit a berlini pénzügyi keretek elvileg az 56 tagállammal való bővítésre tulajdonképpen félretettek a z Unió kasszájába. A küzdelem az Európai Unióban nem zárult le Koppenhágával, hiszen most is kemény küzdelmet folytat a kormány például a magyar tejtermelők érdekeiért. Ezért azt lehet mondani, hogy ez a 315 milliárd forint azért 56 milliárd forinttal ki kellene hogy bővüljön. Nevezetesen: mivel az Unió menet közben megváltoztatta közös agrárpolitikáját, nagyon sajátos helyzetben találjuk önmagunkat, hiszen amiben Koppenhágában megegyeztünk, annak 304050 százalékát az Unió a közös agrárpolitika reformjáv al megváltoztatta. És például amire utaltam, hogy reménykedünk abban az 56 milliárd forintban, pontosabban nem reménykedünk, hanem kőkeményen harcolni kell érte, hogy a magyar tejtermelők ugyanazt a kompenzációt kapják meg a tej intervenciós árának csökke ntése folytán, mint a jelenlegi európai uniós tagállamok. Csak mivel mi a közvetlen kifizetések egynegyedét kapjuk, ezért sajnos jelenleg még úgy néz ki a helyzet, hogy a tej árkompenzációjában is egyelőre csak az egynegyedet próbálják adni, és ez az, amié rt nagyon keményen küzdeni kell. De nem ez lesz az egyetlen, hiszen 2007tel új költségvetési időszak kezdődik, és 2007től újra neki kell futnunk, valamennyi, tíz új tagnak, különösen Lengyelországnak, Magyarországnak, az agrártermelő országoknak, hogy 20 07 után ne tartósodjon annyira, mint amennyire most tűnik
