Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. TABAJDI CSABA (MSZP):
2548 Koppenhága alapján, a másodrangú mezőgazdasági státus. Ezért, azt hiszem, mindenkinek, pártállástól függetlenül nagyon keményen harcolnia kell. Ami a pályázatokat illeti, megengedhetetlen lenne, hog y úgy járjunk, mint a finnek, akik a strukturális alapból másfélkét évig lényegében nem tudtak pénzeket lehívni. Azt meg különösen remélem, hogy ez az átmenet, amelyet még nem tudunk megmondani, hogy teljes jogú tagként meddig tart a beilleszkedés, 58 év nél nem lesz hosszabb. Hiszen Írország, amely ma sikertörténet, bizony 1973tól '88ig csak vergődött, és az ír csoda csak 1988 után következett be. De hát nekünk nincs 15 évünk a vergődésre és az átmenetre, ezért azt hiszem, nagyon helyes, hogy a jövő évi költségvetés pályázatírásra, intézményfejlesztésre komoly és jelentős összeget ad. Azt is fontosnak tartom, hogy az önkormányzatok önrészéhez közel 10 milliárd áll rendelkezésre. Természetesen ez is fontos dolog, hiszen olyan térséget ismerek jól, FelsőB ácskát, ahol bizony nagyon hátrányos helyzetű önkormányzatok vannak. Alig tudnék mondani olyan önkormányzatot, amely a szükséges önrészt elő tudja teremteni. Itt majd meg kell teremteni ennek a 10 milliárd forintnak a méltányos és tisztességes elosztását. Az EUforrások lehívásában a pályázati képességet a pénzeken túl nem is csak az intézményrendszerben látom. Itt Glattfelder Béla utalt az országjelentésre. Amennyire én ismerem, ez az országjelentés azért méltányosabb annál, mint ami az újságokba kiszivárg ott. Mind a tíz tagállam intézményfejlesztését elmarasztalta. Ugyanakkor azt is el kell mondani ennél az intézményfejlesztésnél, azon túl, hogy önkritikát kell gyakorolnunk, mármint Magyarországnak, hogy ebben benne van több kormányzat is, hiszen a PHAREp énzek indulása a Hornkormány idején elég nehézkesen indult. Nem azért, amit Boros úr, volt kisgazda képviselő szokott elmondani, hanem azért is, mert a PHAREpénzek nagyon is bürokratikusak voltak. Menet közben szerencsére könnyítették. Hogy mi le tudjuke hívni, amiről Surján képviselő úr itt kérdéseket szokott föltenni, és nem értek egyet az ő riogatásaival, ha azt nézem, hogy a PHAREpénzek 90 százalékát már képesek voltunk fölhasználni, hogy az ISPApénzeket, amelyek környezetvédelemre, infrastruktúrár a mennek, nagyon sikeresen föl tudtuk használni, komoly esélyünk van arra, hogy a strukturális alapok pénzeit megfelelő módon tudjuk fölhasználni. Persze, addig nagyon nehéz hónapok vannak hátra, mert például a strukturális alapoknál az EMOGA, ami a mezőga zdaságot illeti, bizony az az egyik leggyengébb láncszem. De nem akarok visszafelé intézményekre mutogatni. Sajnos, az az idő, amit a SAPARDdal az Orbánkormány idején elveszítettünk, pótolhatatlan. Pénzt nem veszítettünk el, de Széchenyi is megmondta, ho gy az elveszített pénzt lehet pótolni, az elveszett időt nem. Azt a tanulást veszítettük el, ami a SAPARD kapcsán rendkívül fontos lett volna a magyar mezőgazdáknak, hogy megtanulják az európai uniós rendkívül bonyolult pályázás fortélyait. De ezzel együtt azt hiszem, hogy a hátralévő hónapokban mindent meg kell tenni a pályázati képesség javítására. Azért az Unió országjelentésére válaszként elmondanám, hogy nem ártana, ha Brüsszel söprögetne a saját háza táján is, mert itt vagyunk október végén, és sem a magyar, sem egyetlen csatlakozó kormány, kivéve a szlovént, nem tudja megmondani a mezőgazdáinak, hogy mi mennyi, és milyen lesz a támogatás rendszere. Talán novemberre már végre tudni fogjuk. Nagyon bízom abban, és ilyen értelemben Németh Imrétől kaptam a kérdésemre választ, hogy nagyon komoly tájékoztató kampány indul el. Hiszen amit a négypárti idején mondtunk kvótákról, egyebekről, idejét múlttá vált, hiszen az egyszerűsített területalapú támogatási rendszer egy csomó kérdésben egészen más logika alapjá n működik. Meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdák ezzel járnak a legjobban, mert ez a legdemokratikusabb, a legtöbb termelőt bevonja, ugyanakkor bizony a sertéságazat, a baromfi- és más ágazatok számára nagyon komoly kihívások és próbatételek lesznek. Vég ezetül, tisztelt Ház, a szűk keresztmetszet a magyarországi belső együttműködés kérdése. Nevezetesen: az Unió a szervezettség versenye. Egy ilyen politikai légkörben, ami ebben az országban kialakult, kérdés az, hogy helyi szinten együtt tude működni egy szocialista polgármester és egy fideszes egyéni képviselő, együtt tudnake működni pályázatok és projektek elkészítésében,
