Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter:
2507 A harapófogó másik szára a Rádió kiadásainak megnövelése. Mint minden gazdálkodó szervezetet, így a Magyar Rádiót is érinti a mindenkori infláció, valam int az áfakulcsok változása, a gáz és az áram árának növekedése. Ezek tehát már kiindulási pozícióikban is sújtják a Rádiót. Ugye, emlékeznek kormánypárti képviselőtársaim, hogy az áfakulcsok ezen a területen sem csökkentek, hanem emelkedtek, méghozzá elég jelentősen? Ami viszont a harapófogó rádióspecifikus szorítását illeti, az a Rádió humánerőforrásköltségeinek állami kényszerítéssel történő megemeléséből fakad. A helytelenül bérbruttósításnak nevezett, a munka törvénykönyve alapján életbe lépett változ ás a közterhek és a személyi jövedelemadóteher növekedése következtében a 2004. évben előreláthatóan 800 millió forintos kiadásnövekedést okoz a Rádiónak. 2003ban az Országgyűlés 500 millió forint egyszeri támogatást adott az áttérésre a Rádiónak, 2004b en viszont már semmit. A humánerőforrásköltségnek ez a 800 milliós növekedése az egyéb drágulások mellett szintén körülbelül 1 milliárd forintos gazdasági deficitet fog okozni. Így tehát a költségek növelésével és a bevételek visszatartásával a kormány ha rapófogója mindkét irányban 11 milliárd, azaz egy összegben 2 milliárd forintos szorításba fogja a Magyar Rádiót. Miután a műsorterjesztési költségek nem tartoznak a Rádió gazdálkodási körébe, így a Rádió összes működési költségére, azaz körülbelül 8 mill iárd forintra vetítve azt mondhatjuk, hogy ez közel 25 százalékos megszorítást, teljesítményvisszafogást igényel a Magyar Rádiótól. Másként fogalmazva, a jelen költségvetési javaslat a Magyar Rádiót a 2004. évben közel 2 milliárd forint értékben kényszerí ti vagyonfelélésre, eladósodásra, elbocsátásra vagy egyéb olyan nem kívánt lépés megtételére, amely a Magyar Televíziót néhány évvel ezelőtt a mai napig tartó adósságcsapába sodorta bele. A Magyar Rádió gazdálkodása az 1996. évi részvénytársasággá alakulás a óta példás volt, minden évben kiegyensúlyozott, adósság- és hitelmentes. Most, a 2004. évi költségvetés tükrében megállapíthatjuk, hogy ennek vége. Nyilvánvalóan a kormánytöbbség politikai döntést hozott a Magyar Rádió és a Duna Televízió ellen. De mielő tt kormánypárti képviselőtársaim elkezdik nyomni a kétpercest, és kioktatnak arról, hogy a médiatörvény nem teszi lehetővé újabb források biztosítását sem a Magyar Rádiónak, sem a Duna Televíziónak, szeretném felhívni a figyelmüket a következőre: Amikor Me dgyessy Péter, még miniszterelnökjelölt úr bejelentette, hogy átvállalják az előfizetési díjat, ha kormányra kerülnek, akkor még én is azt gondoltam, hogy ez egy tisztességes ajánlat, hiszen ha megszűnik egy adóforma, annak elsősorban örülni kell. Viszont még álmomban sem gondoltam azt, hogy önök az átvállalást úgy gondolják, hogy csak részben vállalják át, csak azokat az adóterheket vállalják át, amiket egyébként befizettek, és ezt tartják egy olyan alapnak, amelyre ezután rá fogják tenni a mindenkori évi inflációt. Úgy gondolom, hogy a felajánlás egyértelmű volt, az adót vállalják át, és nem az adónak csak 60 százalékát. Tehát mielőtt önök azt mondják, hogy a javaslatom nem a médiatörvény szellemében született, szeretném fölhívni az önök figyelmét, hogy a pluszforrásokat a valóban átvállalt nagyobb összegből biztosítani lehet, és ezáltal a politikai függetlenséget is vissza lehet adni, mind a Duna Televíziónak, mind a Magyar Rádiónak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.) (11.00) ELNÖK ( Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Lévai Katalin miniszter asszony, aki a kormány részéről jelentkezett. Parancsoljon, öné a szó. DR. LÉVAI KATALIN tárca nélküli miniszter : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy olyan területről beszéljek, amely ennek a kormányzatnak a kitüntetett figyelmét élvezi, és ez az esélyegyenlőség területe.
