Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2499 felfogásukban, miközben, ha megnézzük a konkrét adatokat, információkat, akkor nem általában a családok támogatása jelent meg az előző évek költségvetéseiben, hanem nagyon is differenciált volt, ahogy a családokat kedvezményezte a Fideszkormány, megosztva őket érdemesekre és érdemtelenekre. Én úgy fogalmaztam, hogy valójában az öngondos kodásra képes családok gyermekeit kedvezményezte jelentős mértékben, és ha fölemlítem a legfontosabb családtámogatási elemeket, akkor ezeken egyértelműen bizonyítható az állításom. Mert mit tett a Fideszkormány, amire máig büszke? Először is visszaadta mi ndenkinek a családi pótlékot. Ez alatt magyarul azt kell érteni, hogy visszaadta a leggazdagabb 10 százaléknak is a családi pótlékot, hiszen pontosan tudjuk a statisztikákból, hogy a jövedelemkorlát azt jelentette ennek az ellátásnak a területén, hogy a fe lső 10 százaléktól, a legtehetősebbektől került megvonásra ez a támogatás. Büszke, máig büszke a Fideszkormány arra, hogy bevezette, újra bevezette a gyedet, mintha általános univerzális segítséget nyújtana az anyáknak, miközben pontosan tudjuk, hogy a gy eddel csak a magas jövedelemmel rendelkező kismamák járhattak jól, már akinek a jövedelme alacsony vagy minimálbéren van, semmit nem nyert azzal, hogy ez az ellátási forma bevezetésre került, és természetesen semmit nem számított azoknak az életében, akikn ek olyan szerencsétlen a körülménye, hogy nem volt szülés előtt megelőző munkahelyük. A legbüszkébb talán a Fideszkormány arra volt, hogy bevezette a gyermekek után járó adókedvezményt, amiről nagyon sokszor elmondtuk az előző évek során, hogy ez is egy o lyan típusú átcsoportosítása a lehetőségeknek, az erőforrásoknak, amivel a tehetős családok sokkal nagyobb arányban járnak jól, hiszen az adókedvezmény háromgyermekes családnál évi 360 ezer forintra is tudott rúgni. És akkor csak a legfontosabb direkt, köz vetlenül családtámogatási eszközöket, elemeket említettem, de természetesen érdemes a tágabb környezetet is megnézni, érdemes és szükséges kitérni, hogy mi történt a lakás, a lakáshoz jutás támogatása területén, ahol egyrészt bevezetett egy hitelkamatot, a mi megint csak nem elvágólag és általában jutott el a családokhoz, hanem a tehetősebb, az úgymond hitelképes családok kedvezménye lett. (10.20) Nem elég a nagymértékű hitelkamattámogatás, mindezt még megduplázta, megfejelte törlesztési adókedvezmény formá jában, ami évi 240 ezer forintra rúgott. Azt gondolom, hogy ha az ország átlagos, általános színvonala egy fejlett európai színvonal lenne, és a kormány azt tűzné ki célul, hogy az átlagot húzza még jobban fel, akkor talán még ez elfogadható filozófia is l ett volna, de sajnos Magyarországon nem ez a helyzet. Sajnos Magyarországon rendkívül nagy a szegénység, nagyon sokan élnek nyomorban és mélyszegénységben. Következésképp azt gondolom, egy kormánynak kötelessége nemcsak az átlagos helyzetben lévők élethely zetének a javítására gondolni, hanem arra is, hogy hogyan lehet az igazán rossz helyzetben élők és támogatásra szorulók helyzetén valamelyest javítani. Mert talán a patkó két oldalán ülő képviselőket nem osztja meg az a kijelentés, hogy öngondoskodásra min degyik család nem képes; hogy vannak olyan rétegek az országban, amelyek különösen nagy kockázattal élnek, amelyek különösen vesztesei ennek az átalakulási folyamatnak, ami most már több mint egy évtizede zajlik; hogy vannak olyan rétegek, amelyek öngondos kodásra a szónak abban az értelmében, hogy munkát tudjanak vállalni és abból tisztességes jövedelmet realizálni, nem képesek. Mert betegek, mert fogyatékkal élnek, mert rokkantnyugdíjban vannak, vagy mert olyan szerencsétlenek, hogy olyan körülmények közöt t élnek, hogy nincs munkalehetőség közel s távol. Tudjuk, hogy az ország két fele mennyire megosztott a lehetőségek tekintetében, hogy Borsodban, Szabolcsban számtalan kistelepülésen ma is 304050 százalékos munkanélküliség van, és nem ezeknek az emberekn ek a belátásán, akaratán múlik, hogy tudnake munkát vállalni vagy nem. Következésképpen az ebből a filozófiából fakadó következmény azzal járt az előző négy évben, hogy a szegények, a rossz helyzetben lévők hátránya tovább nőtt. Ezzel a filozófiával próbá lja szembeállítani a magáét a jelenlegi szocialistaszabad demokrata kormány, amiben reményeim szerint, szándékom szerint, felfogásom szerint a szolidaritásnak mint értéknek megkülönböztetett
