Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 30 (102. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2500 jelentősége van. Ez a szolidaritás mint érték sajnos az én érték ítéletem alapján sem jelenik meg kellő súllyal ebben a költségvetésben. Persze, szívesen látnék én személy szerint nagyobb támogatást a végeken. Ez a költségvetés megemeli a családi pótlékot, mint ahogy tette ezt az elmúlt évben, akkor 20 százalékos mérték ben, most csak 6 százalékos mértékben, körülbelül inflációarányosan; azt a családi pótlékot, ami univerzális ellátás, mindegyik gyermek szülei megkapják. Ez a költségvetés nagyon szerény mértékben emeli meg a gyes összegét, ami hozzá van kapcsolva az öregs égi nyugdíjminimumhoz, tehát pontosan abban a 6,3 vagy 6,4 százalékos arányban emelkedik majd az ellátás, ahogy a nyugdíjak is emelkedni tudnak. Ez a költségvetés nagyonnagyon szerény mértékben emeli meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, avagy értsd : kiegészítő családi pótlékot. Tegnap Harrach Péter arra hivatkozott, hogy de hiszen a legrászorultabb családokról sem feledkeztek meg, volt nekik kiegészítő családi pótlék, ami emelkedett, miközben a családi pótlék nem. A valóság az, hogy ennek a támogatá snak a szintje rendkívül alacsony, hogy azok az emelések, amikre utalt a képviselő úr, szégyenletesen alacsonyak voltak. Ha a támogatás nagyságrendjét akarom érzékeltetni, a támogatások közötti különbséget, akkor muszáj felemlítenem, hogy míg adókedvezmény formájában például egy háromgyerekes család évente 360 ezer forintot tudott jóváírni, addig ennek a nagyságrendnek az igazán támogatásra szoruló, szerencsétlen körülmények között élő szegény családok a 40 százalékát sem tudták kézhez kapni kiegészítő csal ádi pótlék formájában. Nagyon örülök, hogy most nem hallok bekiabálásokat, mert én tárgyilagos vagyok, és tényeket sorolok, és azt gondolom, hogy ezekkel a tényekkel nem igazán lehet vitatkozni. A gyermekek után járó adókedvezmény kényes kérdés; talán több en tudják, hogy én kedvem szerint hozzányúltam volna, és nehezményezem, hogy a kormánynak nem volt bátorsága hozzányúlni. Itt visszatérnék még egyszer arra a fogalomra, amit én használok, szándékosan, nem állandóan gazdagokat, tehetőseket emlegetve, akik m egkapják a gyermekek után járó adókedvezményt hanem öngondoskodásra képes családokat. Mert azt gondolom, hogy nagyon sok vita, nagyon sok félreértés köztünk pont abból fakadt, hogy az általam elmondottakat próbálták úgy beállítani ellenzéki oldalon, mintha én el akarnám venni az átlagos helyzetben élő családoktól is ezt a kedvezményt vagy ezt a támogatást, miközben a javaslatunk korábban a családi pótlékra vonatkozóan, de most, az adókedvezményre vonatkozóan is egy jövedelemhatáros javaslat volt vagy lett v olna. Tehát nem általában az öngondoskodásra képes, értsd, tisztességes jövedelmet munkából szerző családok megkurtítása lett volna a cél, hanem az, hogy a valóban tehetős, valóban gazdag, aránytalanul magas jövedelmet realizáló családoknál húzzunk egy pla font, és őket költségvetési adóforintokban pluszban ne támogassuk a szegények rovására. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok módja, eszköze van annak, hogy egy kormány hogyan tud segíteni a gyermekeken, a gyermekek helyzetén, túl a közvetlen családtámogat ási eszközökön, intézményrendszeren keresztül, intézményhálózaton keresztül, ezért tartom nagyon fontosnak megemlíteni, hogy ennek a kormánynak éppúgy, mint a megelőző szocialistaszabad demokrata kormánynak, az oktatás támogatásával kapcsolatos filozófiáj ában szerepet játszik a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése. Azokra a kiegészítő oktatási normatívákra gondolok, amelyek mentén lehet egy kicsit úgy javítani az iskolák helyzetén, hogy a valóban rossz családokban, rossz helyzetekben élő gyermekek esél yei kicsit kiigazításra kerülhessenek. Éppen a múlt héten kezdett foglalkozni a parlament az esélyegyenlőség törvényével. Amikor filozófiáról van szó, akkor az egyik különösen fontos érték a szememben az, hogy ne nézzük tétlenül, hogy a szegény családba sz ületett gyermekek esélyei egyszer s mindenkorra elrendeltetettek, hogy egyszer s mindenkorra faktum, hogy ez a szegénység átöröklődik, hogy legyen esély a helyzetükön javítani. Ebbe a csomagba tartozna az is, hogy különböző gyermekintézmények hogyan épülne k ki, hogy például mi történik a bölcsődékkel, amikből egy évtizeddel ezelőtt még több mint ezer volt, most pedig, 2002re már azt látjuk, hogy 520 van összesen; hogy most már van egy csomó gyerek, néhány ezer gyerek, aki nem
