Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2420 képviselők közül - ha érvényes a lista, ami előttem van - Szabó Zoltán képviselő úr kö vetkezik. Öné a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hallgatva most már második napja a költségvetés vitáját, kezdem megérteni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr annak idején miért ragaszkodott ahhoz, hogy legfeljebb két évenként kerüljön sor ilyesmire. (17.00) Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik, ami nagyon szembeszökő volt a vita során, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, egész egyszerűen nem mondanak igazat. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nahát!) Kedvenc módszerük, h ogy fölkapják a költségvetést, meglobogtatják, majd közölnek egy szörnyűnek tűnő számot. Csak azt nem tudom, hogy ezt miért teszik. Azérte, mert nem tudnak költségvetést olvasni, és nem is olvasták el a költségvetést - én ezt megérteném, hiszen az előző c iklusban önöknek erre semmi szükségük nem volt: megmondták, melyik gombot kell megnyomni, és azt nyomták meg , vagy azért, mert úgy gondolják, hogy ezzel kellőképpen hangolhatják az ország lakosságát. Arról a másfél éven keresztül lezajlott komoly emelked ésről, amelyről majd még szólni fogok - ezután óhatatlanul mérséklődni fog a bérek és jóléti szolgáltatások emelkedésének üteme , kellően fölhangolva az ország lakosságát, hátha el lehet hitetni, hogy rosszabbodott. Tisztelt Képviselőtársaim! Az persze, h ogy egy ellenzék bírál, nemcsak hogy helyes, de az ellenzéki bírálatoknak rendszerint meg is van a maguk alapja. Azt azonban el kellene dönteni a jelenlegi ellenzéknek is, hogy a kormánynak a bőkezűségét vagy a takarékosságát kívánjae a szemére hányni. Je len pillanatban a kettőt egyszerre hányja a szemére, ami eléggé ellentmondásos próbálkozás. Önök, tisztelt képviselőtársaim - és talán ez az, ami leginkább szembeszökő ebben a vitában , igazából egyetlen költségvetési értelemben komolyan vehető javaslatot sem tettek eddig, kizárólag különféle források bővítésére hívtak fel, anélkül, hogy akár csak megjelöltek volna egyetlen forrást is, ahonnan ezt el lehetne vonni. Hacsak azt nem veszem, amit már tavaly is eljátszottak, hogy az állami ünnepségekre betervez ett 1 milliárd forintot 33szor elosztották 33 különböző célra, és így mindjárt találtak 33 milliárd forintot a költségvetésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Sümeghy Csaba képviselőtársunk, amikor fölszólalt, azt mondta - és én ebben teljesen egyetért ettem vele , hogy ez a költségvetés olyan gazdasági körülmények között készül, hogy nem is igazán lehet jó költségvetést csinálni. Én egyetértek azzal, hogy ez a költségvetés nem jó, ez a költségvetés ezer sebből vérzik. Ami számomra feltűnő, az az, hogy mi, itt, a kormányzati oldalon, sokkalta színvonalasabban tudnók ezt a költségvetést bírálni, mint ahogy önök tették eddig, másfél napon keresztül. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen recept hangzott el eddig annak az ellentmondásnak az áthidalására, hogy önök egyfelől nagyobb takarékosságra szólítják fel a kormányt és felszólítják arra, hogy kevesebbet vonjon el a gazdaságtól, a polgároktól, a vállalkozóktól - a búrtól, a búrtól, a búrkalaptól , a másik oldalon pedig szüntelenül többletforrásokat követeln ek. Ez a javaslat az volt, hogy a kormánynak folytatnia kellene a Fidesz gazdaságpolitikáját, azt a gazdaságpolitikát, amely a gazdaság élénkítését tűzte ki célul, akkor alacsonyabb elvonás mellett is több bevétel keletkeznék, és így több mindenre futná. C sábító, tisztelt képviselőtársaim, hogy kövessük ezt a receptet. Csábító lenne legalábbis, ha nem állna előttünk intő példaként az, hogy a Fidesz 2000. és 2002. év között követte ezt a gazdaságpolitikát, amelynek eredményeként sikerült a 2000. év első negy edévében megvolt 6,5 százalékos gazdasági növekedést 2002 elejére 2,9 százalékra leküzdeni. Úgy gondolom tehát, hogy nem nagyon célszerű folytatnunk ezt a gazdaságpolitikát, mert ha a kormányrúd átvételekor ezt folytattuk volna, már a negatív növekedés stá diumában tartanánk. Önök, tisztelt képviselőtársaim, azt mondták, a vezérszónokaik is és az utána felszólalók is, hogy ebből a költségvetésből semmi nem fog teljesülni, ennek a költségvetésnek egyetlen száma sem igaz, minden gazdasági folyamat rosszabb les z, mint amit a költségvetés feltüntetett, mert lám, hogy
