Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Mandur László): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2351 Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már Font Sándornál is gombnyomhatnékom volt, de türtőztettem magam, hiszen egy virágzó kisváros közepéről - ami korábban na gyközség volt - falurombolásról beszélni több mint abszurd. De erről majd a hozzászólásomban részletesen szólnék. Azért a rendkívül tehetségesnek tartott, ám rendkívüli feledékenységéről is nevezetes Nógrádi polgármester úrnak, képviselő úrnak é n is elmondanám, hogy '94. és '98. között, amikor polgármester lett, senki nem erőltette őt, hogy belépjen az MSZPbe, sőt, a Fidesznél kötött ki, és nagyon örülünk, hogy jó helyen van. (Derültség a kormánypártok soraiban.) De ekkoriban indult meg a térség fejlesztése, az ipari parktól kezdve az ottani szövetkezetig, ami az ország első bejegyzett szövetkezete volt - azt együtt csináltuk, azért erre szeretnék emlékeztetni. És a Hornkormány alatt indult meg ez is, és sorolhatnám még a beruházásokat. Valóban az a helyzet, mint legutóbb is, hogy a BMpályázatoknál ez a térség nagyon sokat kap. És amikor az ásotthalmi polgármester úr szóvivője azt nyilatkozta az újságban, hogy az önhikinél diszkrimináció történt, Csongrád megyében három közepes város nem kapott önhikit, pedig nagyon kérték: Makó, Csongrád és Szentes. Mind a háromnak szocialista a polgármestere. Tehát még az ellenkezője sem igaz annak, amit polgármester úr mondott. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha átgondolja, akkor ezt ő maga sem így lát ja, sőt, fordított a helyzet. Csongrád megyében mindenki azért ostoroz bennünket, hogy mindent a homokhátra nyomunk. Azért, mert nagyon ügyesen pályáznak - ezt el kell ismerni , és már rengeteg kritikát kaptunk azért, hogy nem fékezzük a homokháti térség fejlődését. Továbbra sem kívánjuk fékezni, még akkor sem, ha a következő fölszólalásban még ennél durvábbakat is kitalál a képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Pokorni Zoltán, a Fid esz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Kormánypárti Képviselő Urak és Hölgyek! Ellenzéki Képviselő Urak és Hölgyek! Tisztelt Jegyzőkönyv! Mert úgy látom, hogy a miniszterelnök, illetve a miniszterek csak a jegyzőkönyvön keresztül fognak tájékozódni arról, hogy mi történik a jövő évi költségvetés vitájával kapcsolatban. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Vidéken vannak.) A jelen lévő három politikai államtitkár hősiességét és kitartását pedig külön üdvö zöljük, kérjük, hogy tájékoztassák a nyilván fontos közfeladatot ellátó, és így a nemzet jövő évi költségvetésén részt venni nem tudó főnökeiket. (Dr. Veres János: Kormányülés van 10 órától.) Gratulálok! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hol a Vikto r?) A vitát hallgatva az vetődött föl bennem, hogy vajon önök, kormánypárti képviselők, igényt tartanake még arra, hogy megvédjék miniszterelnökük, Medgyessy Péter szavahihetőségét, komolyságát, vagy már föladták ezt, és védhetetlennek gondolják. Hiszen a z elmúlt másfél nap során önöket folyamatosan szembesítették azzal, hogy nem tartják be azt a programot, amit választóiknak, nekünk, magyar állampolgároknak ígértek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Te is ránk szavaztál?) Ennek ellenkezőjét csinálják. Nem, t isztelt képviselő úr, de önök nem az MSZP kormánya, önök a Magyar Köztársaság kormánya. Nekem is felelősséggel tartoznak, minden magyar embernek felelősséggel tartoznak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Taps ugyanott.) Nem arra kaptak fölhatalm azást, hogy a hatalmat önmagáért gyakorolják, hanem egy programra kaptak fölhatalmazást. A kérdés az, hogy ezt a programot komolyan vettéke. A kérdés az, hogy azoknak az embereknek a szemébe tudnake nézni, akiknek a szavazataival most itt ülnek, ebben a bársonyszékben. Igényt tartanake még arra, hogy saját programjukkal szembesítsék önmagukat? Én ebből indulok ki, még akkor is, ha az itteni vita, a parlament falai közötti vita, bizony, az ellenkezőjét sugallja: azt, hogy
