Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 29 (101. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetési törvényjavaslatáról együttes általános vitájának fo... - ELNÖK (Harrach Péter): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2333 Újabb idézet: “Ingyenessé tesszü k a szív- és érrendszeri, valamint a csontritkulásban szenvedő betegek gyógyszerköltségeit.” Emlékeznek még? Ezt írta Medgyessy Péter 2002 tavaszán, azt is hozzátéve, hogy - idézem - „üres beszéd helyett cselekvésre van szükség”. No, tisztelt miniszterelnö k úr, igen, cselekedni kellene. De amit ön megígért, azt most sem tartotta be. Az ingyen gyógyszerre, amit nagyon sokan vártak és elhittek a miniszterelnöknek, nincs egy fillér sem a költségvetésben. Gyakorlatilag egymillió ember vár az ígéret betartására. És bár a miniszterelnök úr még mindig csak ígér, amikor itt a parlamentben elhangoznak az erre vonatkozó kérdések, a frissen kinevezett egészségügyi államtitkár asszony viszont kerek perec kijelentette egy rádióadásban, hogy ingyen gyógyszer márpedig ninc s - rácáfolva ezzel saját főnöke, Medgyessy Péter szavaira. Szerencsére azért ingyen gyógyszer még van, hiszen a közgyógylistán szereplő, valamint egyes betegségekre szedhető gyógyszerek térítésmentesek, azaz ingyenesek a betegeknek. Egyelőre még! A követk ező megdöbbentő bejelentés, amit a költségvetésben is láthatunk, ugyebár a táppénzre vonatkozott. Döbbenten hallottuk a szociálisan érzékeny szocialistaszabad demokrata kormány elképzelését arról, hogy hogyan is kurtítanák meg a táppénzt. Pedig hogyan is hangzott Medgyessy Péter kampányban megtett ígérete? Azt mondta: “Elérjük, hogy senki ne betegedjen meg azért, mert szegény, és senki ne szegényedjen el azért, mert beteg.” (9.50) Vajon a táppénzre vonatkozó elképzelések ezt jelentik? Ez nem jóléti rendsze rváltás, tisztelt képviselőtársaim, ez maga a rosszulléti rendszerváltás. De vajon igazságos vagy méltányose az a döntés, hogy az egyik oldalon emelik az emberek terheit, az adó- és járulékterheket, emelik a járulékot, a másik oldalon viszont elvesznek a szolgáltatásokból, növelik az elvonásokat, csökkentik a táppénzt, csökkentik a gyógyszertámogatást, az egészségügy finanszírozását. Ugye, emlékeznek még, hogy a szocialista kormány azzal indokolta a táppénzre vonatkozó megszorításokat, hogy magas a táppénz sarokszáma - milyen cinikus érvelés ez! Akkor azok a becsületes beteg emberek is, akik nem táppénzcsalók, megszenvedjék a szocialista kormány ezen politikáját? Egyébként érdemes visszaemlékeznünk arra, hogy utoljára a táppénzt Bokros Lajos kurtította meg. Most újra szocialisták kormányoznak - most újra csökkenteni akarják a táppénzt. Igazi, jó bankárköltségvetés készül itt, tisztelt képviselőtársaim, hiszen Medgyessy Péter és László Csaba a nadrágszíj meghúzását nem a kormányváltáskor első lépésként adómen tessé tett árfolyamnyereség megadóztatásával kezdte, nem bizony! Bár ha valaki több tízmillió részvénypakett tulajdonosa, ilyen ötlet biztos, hogy nem jut az eszébe. Sokkal jobb, ha fizetnek a gazdag és csaló betegek, igaz? - Ez a szocialista logika? Ez a bankárkormány logikája? Kíváncsi lennék egyébként, hogy amikor erről volt szó a kormányülésen, hogy a betegektől vesznek el pénzt, már ott tartanak egy rossz gazdaságpolitika következtében, akkor azok a miniszterek: Kökény Mihály, aki felelős az egészségüg yért és a szociális jólétért, vagy Lévai Katalin, aki felelős az esélyegyenlőségért, vajon mit mondtak? Érveltek, szóltak az elképzelések ellen? Nem; egyébként nem véletlen, hogy a budapesti szleng Kökény Mihályt feltétel nélküli miniszternek hívja. Ejtsün k egypár szót a nővéreknek ígért hűségpénzről! Én elhiszem, hogy tisztelt képviselőtársaimat lázba hozza, amikor szembesítik önöket azzal, hogy mit ígértek, és most a költségvetésben mi szerepel, de talán még megéri egypár percet elidőznünk az egészségügy fejezeténél. Idézem, a “Cselekedni, most és mindenkiért!” névre keresztelt kormányprogramjuk szerint: azok az ápolást végző egészségügyi dolgozók, akik már legalább négy éve ellátják a munkakörüket, egy évi bruttó keresetüknek megfelelő hűségjutalmat kapna k; ezt az összeget a négy év során folyamatosan kapják meg a jogosultságot elérők. Mi is történt ehelyett a gyakorlatban? Tavaly nyáron Kökény Mihály közölte: a juttatást már 2003ban fizetnék. Eljött 2003, és már azt mondták, hogy bár szeretnék 2003ban b evezetni a hűségjutalmat, de lehet, hogy nem egy összegben, és lehet, hogy nem készpénzben. Aztán néhány hónappal később már azt mondták, hogy három lépcsőben tervezik a bevezetést 2004től, és csak minden hetedik ápoló kapná meg a jutalmat.
