Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2295 törvényeket, vagy felkéri a kormányt a tapasztalt visszásságok orvoslására. Négy olyan, nem elméleti, inkább földhözragadt gyakorlati problémát szeretnék részletezni röviden az agrárgazdaság mindennapjaiból, amelyek közismertek, de vagy nem foglalkozik velük a jelentés érdemben, vagy pedig nem is említi létezésüket. Az első probléma a külföldi idénymunkások munkavállalásának megoldatlan kérdése. A mezőgazdasági munkacsúcsok idején a megritkult lakosság, a vidék nem tudja teljesíteni az igényeket, továbbá a nyomott mezőgazdasági árszint miatt a v alóban nagyon alacsony napszámbéreknek sincs vonzereje. Így van ez a Tisza mentén, választókerületemben, Tiszakécskén, Szentkirályon vagy Tiszaalpáron. Itt elsősorban Erdély és Kárpátalja magyarok lakta területeiről vállalnának munkát munkacsúcsok idején, de erre törvényesen gyakorlatilag alig van lehetőségük. A Magyar Demokrata Fórum már törvénymódosítást is benyújtott az áldatlan helyzet orvoslása érdekében, de úgy tűnik számomra, hogy a közeljövőben nincs arra esély, hogy erről döntsön a tisztelt Ház. A jelentés munkaügyekkel foglalkozó fejezete meg sem említi ezt a problémát mint megoldandó gondot, pedig legalább a felsorolás szintjén ezt említeni kellett volna. Ismétlem, a jelentések egyik fő feladata az, hogy rendellenes folyamatok vagy jelenségek észl elése esetén az Országgyűlés módosítsa a hatályos törvényeket, vagy kérje fel a kormányt a tapasztalt visszásságok orvoslására. Véleményünk szerint ez a gond van olyan mértékű, hogy foglalkozzon ezzel az Országgyűlés, és megnyugtatóan rendezze. Minden bizo nnyal négypárti megállapodásra is jó esély van, ha ezt az ez ügyben tárgyalók valóban komolyan is vennék. Egy másik gondról megemlékezik a jelentés, ez a gond a falopások elterjedtsége. A tömör megállapítás szerint “az ország egyes területein az erdőtulajd onosok az alacsony felderítési arány és a büntetőjogi szabályozás nem megfelelő szigora miatt továbbra is védtelenek a falopásokkal szemben”. Sajnos, sok helyen nyíltan, fényes nappal folyik a fák illegális kivágása. Gyakran még lehajolni is lusták a tolva jok a motoros fűrészt mozgatva, és mellmagasságban hagyják meg a pusztán maradt fatörzset. Lakitelek határában, de Bugacon és Orgoványon is találkoztam ezzel a fölháborító látvánnyal. És nincs az országnak olyan része, ahol ne pusztítana a gátlástalan erdő irtó banditizmus. A tettesek az erdőtulajdonosokat megfélemlítik, emellett a konkrétumokat tartalmazó feljelentések is elakadnak a bürokrácia hálójában. A következtetést le kellene vonni a kormánynak, miszerint ha az 1990 előtti száz esztendőben sikerrel m eg lehetett óvni az erdőket a fatolvajoktól, akkor most csak a rendfenntartásban lehet a hiba, hogy nem lehet. Valamit tenni kell, mert annak nem sok értelme van, hogy az Országgyűlés évről évre tudomásul veszi ez ügyben a tehetetlenségét. Miért nehezítjük ma a tettesek megélhetési nehézségeire hivatkozva az erdőőrök, mezőőrök, vadőrök, halőrök, szőlő- és dinnyecsőszök működését és alkalmazását? Nagyon várjuk a tárca javaslatát a mezők és erdők, továbbá a halastavak biztonságának megteremtése érdekében. Nem említette a jelentés az erdőtüzeket, tisztelt Ház, mint az erdők egyik, évről évre visszatérő elemi csapását. Ma megoldatlan az erdők tűz elleni védelme, mert a tulajdonosokra olyan számonkérhetetlen és betarthatatlan szabályok vonatkoznak, amelyeket idej e lenne felülvizsgálni. Választókerületemben tavaly Ágasegyházán volt százmilliós nagyságrendű kárt okozó erdőtűz, az idén pedig Jakabszálláson. A hatalmas erővel terjedő lángok ellen csak modern eszközökkel rendelkező, hivatásos tűzoltók vehették fel a kü zdelmet, bármilyen kistulajdonos erre esélytelen lett volna. A tűz elleni védekezés szabályai nem igazodnak a lehetőségekhez. Nem vonulhat ki az állam és az önkormányzat ebből a tevékenységből. Országos méretekben évente több milliárd forintnyi kárt szenve dnek az erdők, és a helyzet megoldatlansága miatt sokszor csak a véletleneken múlik a nagyobb kár vagy a tragédia elmaradása. Nem lenne szabad tovább halogatni a tűzoltókocsik modernizálását, lánctalpas tűzoltójárművek működtetését és a levegőből történő t űzoltás feltételeinek kialakítását. Célszerű lenne minden települési önkormányzatnál gyorsan hozzáférhető módon tárolni
