Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
2287 tagok számára az üzletrészek visszavásárlását minél előbb lehetővé kell tenni, mert ugyanez vonatkozik sajnos rájuk is. Végül néhány szó az eddig elhangzottakról. Kicsit vissza kellene fogni magunkat abban, hogy ki a magyar mezőgazdaság rossz lova, a kicsi, a nagy vagy a közepes, mert mindannyian egy hajób an evezünk, ennek az országnak, ennek az ágazatnak a boldogulásáért kell harcolnunk. Akik harminc éve vagy huszonvalahány éve ezt csináljuk, belőlünk erre a visszalevő pár évre nem lesz már más foglalkozású ember. Szeretnénk mi is, gyerekeink is, unokáink is tisztességgel ebből megélni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Karakas János, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon! KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés olyan jelentés, amely tükröz egy kormányváltási időszakot, illetve olyan jelentés, amely még akkor készülhetett el, amikor nem vagyunk uniós tagok. Ebből adódhat eseten ként, hogy az ellenzék részéről is talán túlzottak az elvárások, túlzottak a bírálatok. Ez részben abból is adódik, hogy bebizonyítsák, hogy igenis az ő négy évük csodás volt, és a most következő négy év rossz. Illetve joggal fogalmazódik meg az az igény m inden termelőben, amit aztán a politikusok persze még jobban feltranszformálnak, olyan formában, hogy most kér a nép, ami még megtehető, tegyük meg. Ez így igaz is, csak ennek éppen egy pici akadálya van: az adóforintok kérdése, a költségvetés teherviselő képessége, a költségviselés megosztásának a kérdései. Magyarán: mennyit lehet, mennyit szabad egyik területre vagy a másik területre összpontosítani. Itt az egyik területnek nevezem én az agrárgazdaság, az agrárium, a vidékfejlesztés kérdéseit; a másik ped ig a soksok többi ágazat, ahol hasonlóan az uniós csatlakozás előtti utolsó időszakban nagyon sok tennivaló van még hátra. Mindenesetre ez a jelentés is hozta azt a színvonalat, amit már évek alatt megszoktunk. Részletes, nagyon jó kimutatásokkal, adatokk al, ami visszanyúlik több évre is, tehát trendek, következtetések vonhatók le belőle, aminek egy részét természetesen maga az előterjesztő is megteszi, a másik részének az értékelése pedig ránk vár, és gondolom, még nagyon sok munkát adhat nekünk, politiku soknak is. Mindenesetre ezek a számok egyvalamit tükröznek. Azt, hogy bár eltelt a rendszerváltás óta jó néhány év, a mezőgazdaságból, az agráriumból élők még mindig, azt kell mondani, a legnagyobb kárvallottjai a rendszerváltásnak. Ezt tükrözik a mezőgazd aságból élők jövedelemviszonyai, ezt tükrözik tulajdonképpen azok a számok, amelyek mutatják, hogy egyre kevesebben élnek meg a mezőgazdaságból, és igazából ezt tükrözi az is, hogy bár csökkent az agrárolló, azért a mezőgazdaság jövedelmezősége még mindig nem akkora, hogy jelentős lehetőséget biztosíthatna a műszaki színvonal uniós szintű bővítésére. Egy dolog ezekből az adatokból kitűnik azért: hogy az életképesség bizonyos határ alatt nehezen tartható fenn egyegy üzemnél. Kitűnik belőle az is, hogy egyre inkább előtérbe kerül a minőség. Ezt talán mutatja a rosszabbodó exportimport egyenlegünk, illetve az is mutatja, hogy igazából az élhet meg hosszú távon, aki több lábon is tud állni, vagy pedig specializálja a termelését egyegy adott területre, amiben a legjobb tud lenni egy adott körzetben, vagy azt kell mondani, akár egy uniós tagállamban, vagy magában az Unióban is. Ezekre a számokra alapozva kell levonnunk a következtetéseket. Felmerül az életképesség kérdése. Elhangzott már a kétpercesek vitájában is, hogy bizony a szövetkezésre óriási szükség lett volna az elmúlt tízegynéhány évben, és még inkább szükség lesz a következő időszakban, már csak azért is, mert uniós támogatásokat csak az kaphat igazából, aki az életképességét bizonyítani tudja. Sajnos , bár én magam is bírálom a banki hitelezést és ezeknek a mezőgazdasági hozzáállását és gyakorlatát, mégis azt kell mondanom, hogy egy bank akkor hitelez, ha az a tevékenység életképes.
