Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2273 Mik voltak ezek a főbb ígéretek? Méltányos jövedelem - ezt e mlítettem már , a versenyképes mezőgazdaság szervezeti és műszaki alapjainak a növelése, növekvő termelés - tudjuk, hogy csökkent , az EUba való zökkenőmentes betagozódás, kiegyenlített területi növekedés, kiemelt tájgazdálkodás, a vidéken élők hátránya inak csökkentése, a falu életképességének a megerősítése. Ezek nemes célok és elfogadható célok. Egyébként tíz éve cél ebben az országban ez a sok megfogalmazás. Ezt a célkitűzéscsomagot a száznapos intézkedéssor kívánta megalapozni. Ebből mi jutott a mező gazdaságnak? A földtörvénymódosítás - amelyről már itt is szó esett , amely más prioritásokat emelt a tulajdonszerzés és földhasználat rendjébe, a családi és egyéni gazdálkodók helyett a bérlőket hozta helyzetbe. Nos, ennek az intézkedésnek a hosszabb tá vra kiható… (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Ez helyes.) Lehet, hogy helyes, képviselőtársam, éppen ezt akarom megkérdezni, hogy helyese, mert az EUba lépéssel kapcsolatos előnyös vagy hátrányos voltát igazából elfogulatlan szakmai műhelyek még nem elemezték. Nem tudjuk, hogy ennek az intézkedésnek, ennek a módosításnak előnyös vagy hátrányos lesze majd a következménye, amikor majd megszűnik a derogáció. Reméljük persze, hogy addig tudunk ezen változtatni. Megalapozottnak tűnik egy olyan megfont olás, hogy ez az intézkedés nem hat az EUkonform gazdaságstruktúra kialakításának irányába. Különösen kiemeli ennek a földtörvénymódosításnak a jelentőségét egy másik intézkedéssorozat, amelynek kezdő lépéseként felfüggesztették a gazdahiteleket, azokat a gazdahiteleket, amelyek az úgynevezett életképes gazdálkodók földvásárlására, telephelylétesítésére vonatkoztak. Azt szeretném hangsúlyozni itt és most is - amit mindig megteszek , hogy a termőfölddel kapcsolatos törvénykezésben a Magyar Demokrata Fóru m 1988 óta következetes álláspontot képviselt, még akkor is, ha valójában a kárpótlás és az egész földtulajdonrendezés nem az MDF eredeti elképzelésének megfelelően történt. Én nagy kísértést érzek ilyenkor, hogy vitába szálljak Kis Zoltán államtitkár úrr al, amit itt elmondott a kárpótlással kapcsolatban, tudniillik az ok és okozatot még az ő korrekt elemzése is mindig elfelejti összevetni, hogy miért történt így. Az akkori történelmi viszonyok között, az akkori parlamenti viszonyok, az akkori alkotmányos helyzetben mit lehetett tenni, hogy a termőföldtulajdonrendezést úgy oldjuk meg, hogy az ellopott kabát, amely még megvolt, visszakerüljön? Tehát azt hiszem, még majd el kell telnie egy kis időszaknak, amikor az agrártörténészek ezt részletesebben és elfo gulatlanul tudják elemezni, hogy mi, miért és hogyan történt. A véleményem és az MDF véleménye változatlanul az - ezt amikor lehetett, megpróbáltuk befolyásolni ilyen irányban , hogy a termőföld tulajdona és használata azok kezébe kerüljön, akik ott és ab ból élnek. Nagyon örülök annak, hogy az úgynevezett “helyben lakó” fogalom a hosszú emlegetése kapcsán bekerült a törvénykezésbe még az Orbánkormány alatt, és nagyon remélem, hogy majd ezt az egész termőföldkérdést az üzem fogalmának meghatározásával és a nnak a szabályozásával még ebben a ciklusban előveszi a kormány. Ha nem, akkor majd az ellenzék elő fogja venni és javasolni fogja, hogy ezt a kérdést megnyugtatóbb módon rendezzük, mint ahogyan most rendezve van. Azt viszont egyértelműen el kell ismerni, ha a száznapos osztogatásból ugyan en bloc kimaradtak az agrárium szereplői, azonban 2002ben az aszály okozta jövedelemkiesés pótlására a 60 milliárd forint bizony jótékony volt a mezőgazdaság egészére vonatkoztatva. Ha az adatokat nézzük, az má r esetleg csak hitvitára ad lehetőséget, vajon ki kapott többet, mi kapott többet, miért kapott többet, mert az tény, hogy az a trend, amely egyébként már évek óta megvolt - még a polgári kormány alatt is bizonyítható , a nagyüzemek sokkal több hitelhez, támogatáshoz jutottak, mint a családi gazdaságok. Ez ténykérdés, ez a trend százalékos arányban most is folytatódott. Az, hogy hány őstermelő kapott - valóban meglepő ez a 48 ezer őstermelő, hogy ennyihez jutott , vajon milyen hitelkonstrukciók voltak, és mennyi pénz jutott oda egyedenként, mik a részletek, ezt sajnos nem tudhatjuk meg az üzleti titok miatt, pedig ezt rendkívül érdekes lenne
