Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
2268 voltát csak az azt lenyúlni szándékozó lobbi szuggerálta. Az is tény, hogy a polgári kormány az üzletrészek felvásárlásának szövetkezetektől történő átvállalásával jelentős támogatást nyújtott a szövetkezeteknek, bizonyítva a szektors emleges agrártámogatást. De mi történt 2002. május 27e után? Értelmezzük együtt az előterjesztésben foglalt adatokat és utalásokat. Kezdjük a közölt adatokkal! Idézem: “Kormányhatározatok alapján 354 ezer fő üzletrésztulajdona került megvásárlásra, a tény leges kifizetés értéke a 2002. év végéig 62,2 milliárd forintot tett ki.” Nagyon érdekes adatok ezek. A ránk bízott osztást elvégezve kiderül, hogy az üzletrésztulajdonosok átlagban 175 706 forintot vettek fel azért - nagyon érdekes ez az adat , mivel má jus 27e előtt a kifizetésre került üzletrész mind a halmozott összeg tekintetében, mind az egyéni kifizetések átlagát tekintve majdnem egy nagyságrenddel kisebb volt. Pedig 2001 augusztusa és 2002 márciusa között került sor az értékesebb üzletrészek megvá sárlására. Erről a május 27ét követő lavinaszerű pénzkifizetésről mind mi, mind pedig az üzletrésztulajdonosok most értesültünk először. Talán még ennél is érdekesebb a beszámoló másik megállapítása. Idézem: “A rendezés sikerét egyrészről a holt tőke fel szabadítása, valamint a kormány szándéka szerint annak mezőgazdaságba való visszajuttatása jelenti.” A kormány szándékáról a 2357/2002es kormányhatározatból értesültünk, amely kormányhatározat 2. pontja szerint az állami kézben lévő üzletrészek szövetkeze teknek való visszajuttatása a szövetkezeti menedzsment részére történő ingyenes tőkejuttatást jelent. Az ingyenes üzletrésztőkejuttatás technikai előzménye, hogy az MFB vagyonában nyilvántartott üzletrész veszteségként került még ugyancsak 2002ben leírás ra, ezért is hiányoljuk a szövetkezeti üzletrészvagyon 2002. évi mérlegét az agrárbeszámolóból. Mivel az állam üzletrészvásárlása az üzletrészek 1992. évi névértékén történt, a felvásárolt üzletrészek mai piaci értéke többszöröse a kifizetésre került 62,2 milliárd forintnak, vagyis ez az egész magyar mezőgazdaságot konszolidálni képes dáriusi vagyon először nulla értéken kerül be néhány tucat szövetkezetbe, majd nulla értéken onnan ki is kerül, mint ahogy azt már 1988 óta megszokhattuk. (18.20) A szövetkeze ti agrárvagyonnak az agráriumból történő kivételére találunk konkrét adatokat is a beszámoló jelentésben. 2002ben az előző évihez viszonyítottan 154 szövetkezet, a szövetkezetek 8,5 százaléka szűnt meg - 3. táblázat , továbbá ugyanezen idő alatt a szövet kezetek által használt összföldterület 217 ezer hektárral, 25,4 százalékkal csökkent, ez az 5. táblázatban található. Ismétlem: 1988 óta, immár 15 éve törvényesen zajlik az agráriumból ez a fajta tőkekivonás, de most, a harmadik évezred elején már arra is kíváncsiak lennénk, hol landol ez az eredendően és költségvetésileg az agráriumnak szánt pénz. Ennek az elvárásnak a megfogalmazása azért sem lehet illuzórikus, mivel a beszámoló jelentés bevezetése is ezzel kezdődik. Idézem: “...az Országgyűlés elé terjes zti a beszámolóját az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.” Nos, az én hozzászólásom ez utób bi költségvetési források felhasználásra korlátozódott. Az előttünk fekvő, kitűnő beszámoló jelentés és jelen felszólalásom után Keller államtitkár urat immár semmi sem mentheti fel annak felelőssége alól, hogy a nevesített 122,2 milliárd forint költségvet ési forrás felhasználásának felelőseivel szemben a szükséges intézkedéseket megtegye. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Felszólalásra következik a Szabad De mokraták Szövetsége vezérszónoka, Kis Zoltán képviselő úr, államtitkár úr; őt követi majd Medgyasszay László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr, államtitkár úr.
