Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 28 (100. szám) - Az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2267 Azért is érdekes a 2002. évi beszámoló, mivel ez a kormányváltá s éve volt. Az előterjesztésből jól elkülöníthetően tetten érhető a május 27e utáni paradigmaváltás, bizonyítékokat szolgáltat a jelenlegi kormányzat szelektív agrártámogatására. (Gőgös Zoltán: Ez azért érdekes!) Ráadásul az a legnagyobb probléma a május 27ét követő kifizetésekkel, hogy néhány jelentős területen - az előterjesztésben bizonyítottan - az agráriumból kivonásra kerülő pénzekről van szó; mindez akkor, amikor minden fillérre szüksége van a magyar mezőgazdaságnak. A felszólalás időbeli korlátja miatt a beszámoló két részterületére korlátozom a figyelemfelhívást, és át is adom a szót a beszámoló jelentésben leírt tényeknek. A beszámoló 58. oldala tárgyalja az éven belüli hitelek adósságrendezésére fordított 60 milliárd forint részesedési megoszlás át. Idézem: “Az adósságrendezési támogatás 71 százalékát a gazdálkodó szervezetek - gazdasági társaságok, szövetkezetek , 29 százalékát pedig magántermelők igényelték.” A mezőgazdasági bizottsági ülésen hiányoltam, hogy ez idáig nem találkozhattunk a téte les kimutatással, kik milyen összeggel részesedtek ebből a 60 milliárd forintból. Ugyanis a hitelelengedés mellett az aszálykár és a dunai árvíz kárvallottjai is ebből az összegből lettek kártalanítva, ezért igényeltem volna egy részletezőbb kimutatást. Az előterjesztőt képviselő FVM helyettes államtitkár úr akkor ott nyomatékosan megerősítette - idézem : “Pontosan le van írva, hogy ebből mennyi a társas és mennyi az egyéni vállalkozó. Igaz, hogy százalékban, de az csak annyit jelent, hogy a 60 milliárd fo rintot azokkal a százalékokkal fel kell szorozni, és egészen pontos számot kap a képviselő úr.” Így az államtitkár úr szavaival élve egész pontos számot kaptunk végre, tehát 42 milliárd forintot kaptak a gazdálkodó szervezetek, 18 milliárd forintot pedig a z egyéni gazdálkodók. Nos, korábban éppen e miatt az egészen pontos szám iránti gyanúnk miatt tiltakoztunk a már vonatkozó kormányrendelet meghirdetése előtt. Az akkori gyanúnkat sajnos igazolta a mostani beszámoló. Ez a kormánypolitika kétszeresen is disz kriminálja az egyéni gazdálkodókat. Míg az egyéni gazdálkodók hitelhez sem jutnak, addig egy preferált rétegnek még a busás hiteleket sem kell visszafizetniük. Ennek a diszkriminációnak a gazdasági megalapozatlanságát az egyéni gazdaságok és a társas válla lkozások jövedelmezőségének tárgyalása kapcsán a beszámoló jelentés is bizonyítja. Az anyag 71. oldalán olvashatunk az egyéni gazdálkodók hitellehetőségeiről. Idézem: “A hitelfelvételhez szükséges saját források hiányában, illetve a hitelekhez való hozzáju tás további nehézségei miatt - elérhető jövedelmezőséghez képest nagy kamatterhek, bonyolult ügyintézés, erős vagyoni biztosítékok szükségessége - a gazdálkodók tevékenységüket kénytelenek önfinanszírozó képességükhöz igazítani.” De hogy valójában a társas vállalkozások hitelfelhasználása sem megfelelő, azt az anyag 80. oldaláról idézem: “Aggodalomra ad okot az a tény, hogy a gazdaságok a tartozások visszafizetésére kénytelenek fordítani szabad forrásaik nagy részét, miközben ezekre a fejlesztések érdekében is égető szükség lenne. Nyugtalanító az eladósodottság több év óta romló, jobb esetben stagnáló tendenciája.” Az idézett részek nyomán joggal tehetjük fel a kérdést: ha így áll a helyzet, mégis miért mindig ezek, és azok miért nem részesednek hitelben és hitelelengedésben? A miénknél fejlettebb demokráciában ez az immár évtizedek óta preferált kör nemhogy hitelelengedéshez, de hitelhez sem juthatna. Sőt, már régen kizárták volna a termelésből önmagukat, éppen a sokat hivatkozott gazdasági versenyképesség a lapján. De haladjunk tovább, térjünk át a beszámoló jelentésben feltárt még nagyobb falatra. Az előterjesztés 16. oldalán egy másik 60 milliárdos, pontosan 62,2 milliárd forintos történésről találunk fátyolfellebbentést. Jelesül a szövetkezeti üzletrészek május 27e előtti átlátható folyamatáról és a május 27e utáni folyamatra történő diszkrét utalásokról van itt szó. A szövetkezeti üzletrészek polgári kormányzat általi felvásárlásáról tárgyilagosan elismeri a beszámoló - idézem : “A kormány intézkedése e zeket a tarthatatlan és visszás kapcsolatokat kívánta megszüntetni üzletrészesek és szövetkezetek között.” Az sem mellékes körülmény, hogy éppen az állam által történő felvásárlás kapcsán derült ki végre: az üzletrészek igenis jelentős vagyoni értékkel bír nak, annak értéktelen
