Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - NÉMETH ERIKA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója:
2097 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága október 22én tűzte napirendjére és tárgyalta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslatot. Ebben a bizottságban élénk vita a törvényjavaslatról nem bontakozott ki. Ellenzéki oldalon nem fogalmazódtak meg észrevételek, kormánypárti oldalon lényegében két észrevétel fogalmazódott meg, az egyik a törvény alkalmazhatóságával kapcsolatban. Kérdés hangzott el azzal kapcsolatban, hogy miért is lépne fel a sérelmet szenvedett a sérelmével, ha erre semmiféle módon ösztönzést nem érez. Hiányoltuk a törvényjavaslatból az egyenlő bánásmód sérelmével kapcsolatban a szankcionálást, hogy tudniillik a sértettek késztetést érezzenek arra, hogy felszínre hozzák, ami velük történt. A másik kérdéskör, ami kicsit bővebben vita tárgya lett a bizottságban, a hatósággal kapcsolatos költség, ami felmerül, hiszen ez a törvény lényegében egy új hivatalt hoz létre a kérdéskör kezelésére, miközben vannak létező hivatalok, többek között az ombudsmani hivatal, ahol ezeket a témákat, ezeket az ügyeket kezelni lehetne. A rövid tárgyalás után végül is 6 igen szavazattal és 2 tartózkodással fogadta el általános vitára alkalmasnak a bizottság a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény t kívánjae valaki ismertetni. (Nincs jelzés.) Nem kívánja. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót Németh Erika képviselő asszonynak ismételt hozzászólásra, de most mint a foglalkoztatási bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő asszony. NÉMETH ERIKA , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A foglalkoztatási bizottság 2003. október 6án, a benyújtást követően szinte elsőként tűzte napirendre ezt a mindannyiunk szám ára fontos törvényt. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény régi adóssága a magyar jogalkotásnak. Két évnél is hosszabb ideig tartó, többszöri próbálkozás után az Európai Unióhoz történő csatlakozást kísérő elodázhatatla nság végre elvezetett a törvény benyújtásáig. Mi a magunk részéről természetesen üdvözöljük ennek a törvénynek a megszületését, és mint a parlament munka világa, szociális fordulat munkabizottságának tagjai támogatjuk a munka világát érintő törvényeknek e törvény általi módosítását. Ezek tulajdonképpen néhány esetben látszólag csupán pontosítást jelentenek, valójában azonban a diszkrimináció tilalmának negatív meghatározását váltják fel pozitív megközelítésben, egységes fogalomhasználattal, ami természetese n a többi törvényen is átvezetésre kerül majd, amelyek már tartalmazzák a diszkrimináció tilalmát a magyar joganyagban. A foglalkoztatási bizottság szocialista párti többsége egyetért a munka törvénykönyvének a 70/A. §sal történő kiegészítésével, amely az esélyegyenlőségi terv elkészítésére vonatkozik. A bizottsági ülésen nagy vita nem alakult ki. Az előterjesztő képviselője kérdésre válaszolva megismételte azt, ami a törvényből természetesen világosan kiolvasható, hogy tudniillik esélyegyenlőségi tervek e lkészítésének kötelezettsége a tágan értelmezett állami szférára igen, a munka világa piaci szereplőire egyelőre nem vonatkozna, illetve a munkáltatók és a munkavállalók megegyezésétől függne. Elhangzott az is az előterjesztő képviselője szavaiból, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a szakszervezeti oldal szerette volna elérni azt, hogy az esélyegyenlőségi tervek elfogadása kötelező legyen, a munkaadói oldal azonban nagyon határozottan ellenezte az esélyegyenlőségi tervek kötelező elfogadását. Arról is értesülhettünk, hogy ha ez most bevezetésre
