Országgyűlési napló - 2003. évi őszi ülésszak
2003. október 27 (99. szám) - Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2098 kerülne a törvényben, akkor a munkáltatók ezt kényszerként élnék meg, és akkor ez most csak egy látszatmegoldást hozna. Tisztelt Országgyűlés! A munka világa területén dolgozó képviselők nevében azt tudom mond ani: őszintén reméljük, hogy több olyan munkáltató is lesz Magyarországon a versenyszférában, akik számára fontos e törvény, és akik saját dolgozóikkal, azok képviselőivel konzultálva szívesen készítik majd el cégük esélyegyenlőségi tervét. Én magam úgy go ndolom, hogy már ma is van ilyen munkáltató, aki a humán stratégiájában ezeket az esélyegyenlőségi követelményeket megfogalmazza. A bizottság többsége a benyújtott T/5585. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm szépen. ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, aki az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony. BERNÁTH ILDIKÓ , a foglalk oztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban elhangzott szóbeli kiegészítésben és a benyújtott törvényjavaslatban megfogalmazott célokkal te rmészetesen egyetértünk, hiszen mi lehet a baj azzal, ha egyenlő bánásmódot, esélyegyenlőséget kíván biztosítani a benyújtott törvényjavaslat. Tehát ezzel a megfogalmazott vagy a kitűzött céllal - hogy egészen pontos legyek - egyetértünk, de fenntartásaink vannak a benyújtott törvényjavaslatban megfogalmazottakkal, illetve azzal az elképzeléssel, miszerint egy ilyen törvény elfogadása egyidejűleg és egyúttal biztosítja a munkavállalók számára az esélyegyenlőséget és az egyenlő bánásmódot. (17.50) Fenntartás aink vannak azért, mert az eddig eltelt időszakban a folyamatos gyárbezárásokat követően, a statisztikát figyelve úgy látjuk, hogy esélyt akkor tudunk biztosítani - maradva szigorúan a foglalkoztatási bizottság tárgykörénél - a munkavállalók számára, ha va n munkahely, tud választani és nincsen kiszolgáltatott helyzetben. Mert szeretném felhívni például arra a figyelmüket, hogy a munka törvénykönyvének többszöri módosítása a jogharmonizáció keretében már az előző ciklusban és az azt megelőző ciklusban megtör tént. Megtörtént az előző ciklusban, hogy a bizonyítási teher forduljon meg, vagyis ne a sérelmet szenvedett munkavállalónak, hanem a munkáltatónak kelljen bizonyítania azt, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés. Ennek ellenére nem ismerek, nem hallo ttam olyan bírósági, munkaügyi perekről, amelyek azt bizonyítanák, hogy ennek a törvényi változtatásnak sikeres eredménye lett volna. Azért vannak fenntartásaim most is a benyújtott törvényjavaslatban megfogalmazott eljárásbeli módosításokat illetően, mert nehezen képzelhető el, hogy ma, amikor a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van - függetlenül attól, hogy idős vagy fiatal, függetlenül attól, hogy pályakezdő vagy hosszú évek szakmai gyakorlata áll mögötte, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő , m a sajnos nincs olyan helyzetben egyetlenegy munkavállaló sem, hogy biztos lehetne abban, hogy ma még megvan a munkahelye, és holnap is elindulhat a munkahelyére, mert megtalálja ott a gépeket, vagy ott lesz még az íróasztala a helyén, ott, ahol tegnap meg tegnapelőtt is állt. Hiába léphet fel most társadalmi szervezet, érdekképviseleti szervezet a sérelmet szenvedett helyett és nevében, ha ennek híre megy, az egészen biztos, hogy feketelistára kerül ugyanúgy, mint ahogy ez idáig is. Ha valaki egy ilyen hely zetbe került, megpróbálta beperelni vagy kísérletet tett egyáltalán arra, hogy beperelje a munkáltatóját, onnantól kezdve nem talált magának munkát. Ezért mondom azt, hogy ma a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van, és ennek a törvénynek az elfogadás a sem fogja a helyzetét az ő javára megváltoztatni.
